Három egészen kiváló mű után ismét visszatér Ossendowski a Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozatba egy újabb kötettel. A szerző által a sorozatban eddig jegyzett hat kötet mindegyikét személy szerint nagyon kedveltem, de a most bemutatásra kerülő „Kínai rejtelmek” című kötete kapcsán kicsit vegyes érzelmeim vannak. A legfőbb problémám az, hogy ez a könyv egy regény (szerintem még csak nem is utazási regény), amely a blog eredeti tematikájába kevéssé passzol. Természetesen van benne némi utazás és a szerző kínai élményeiből is valamennyi, de mégis más a mű, mint az eddigi Ossendowski kötetek. Érdekességként ez az első olyan kötet a szerzőtől, amelynek nincs tartalomjegyzéke és a fejezeteknek nincs címe csak római sorszáma. A mű 1930-ban Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat gondozásában, 179 oldal terjedelemben. A magyar fordítást Sajó Aladár végezte. A kötetben ismét nem találhatók képek, így a blogbejegyzésben látható illusztráció egy része ez esetben is internetes forrásból származik. Antoni Ferdynand Ossendowskiról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben az „Állatok, emberek és istenek” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.
 |
| Sorozatkötéses kötet (MUFK) |
 |
| Földgömbös kötésváltozat (MUFK) |
Részlet a könyvből:
„A kínai vezető elmondta, hogy Csang-Si lakosainak legtöbbje régi, előkelő családból származik, amely családokból sok híres tábornok, mandarin, alkirály és kormányzó került ki.
 |
| Egyszerű bordó borítójú kötet (MUFK) |
Minden hónap ötödik napján sárkányünnepet ülnek itt, amely legnagyobb költőnk tiszteletére rendezett egyetlen nyilvános ünnep. Nagy pompával és fénnyel rendelkezik. Csu-Dsuan költő, aki a Li-Szao című megható elégia szerzője, Csang-Siban született. Mivel nem állott a politikáját megkedveltetni óhajtó Bogdo-Khan szolgálatába és nem engedte meg, hogy tehetségét az alattvalók befolyásolására használják föl, öngyilkossá kellett lennie. A Dsowu San-szikláról leugrott a folyó rohanó árjába. Emlékére a hegyen több templomot építettek és emlékkövet állítottak. Sőt ugyanott egyetemet is létesítettek, amely, a közhit szerint, az irodalom csillaga védelme alatt áll. Ezt a dombot ősidők óta úgy tisztelik, mint az istent. Jou-Wang császár már Krisztus születése előtt 2205-ben óriási sziklatömbökből emléket állított, amelynek az volt a rendeltetése, hogy lecsillapítsa Sziang folyamisten haragját, aki akkor a szomszédos vidéket árvízzel borította el.
 |
| Gyerekek Sanghajban a 20-as években |
Magában a városban egy különös emlékkövet látott Malecki, amely Wu-Dsui hercegre, Csang-Si királyára emlékezetetett. Óriási márványtömb volt ez, amelyet a harmadik században Krisztus születése előtt a mai Tay-Ping-út kellő közepén helyeztek el. Egykoron szép sima volt a fölülete és bevésések voltak rajta. Ma az időtől megrongált és repedezett. Fölületét ijesztő gyorsasággal nagy vörös rozsdafoltok rágják szét. Ezen a sziklán pihent meg valamikor a déli nap sugarában Csia-Dsi, a nagy filozófus, aki később sok kínai császári nemzedéknek volt a leghíresebb tanácsadója.
 |
| Peking a 20-as években |
E történeti emlékeken kívül ipari tekintetben is sok figyelemreméltó látható a városban. Az itt készülő csipke és hímzés világhírű. Különlegesség a fehér selyemmel kihímzett fekete szövet. A műhímzés e téren az idevaló ipar fölülmulhatatlan. Csang-Si rajzolói és iparosai legkedveltebb motívuma a fehér darú, amint a Tung-Ting fölött röpül vagy hosszú lábával a tóban lépked. Az egész birodalomban nagyon kedvelik az itt készülő vásznat, bambusznádból vagy sárgarézből készülő mindenféle más tárgyat, aminek nagy a keletje Tibetben, Dsungariában és Urianghaiban is. Akinek Csang-Siban készült érc- vagy vasáruja van, arról tudják, hogy kitűnő ízlésű és nagyon gazdag ember. A Fehérlú-úton éppen vásár volt és Maleckinek pompás alkalma nyílott arra, hogy megcsodálhassa a kínai iparművészet különféle mesterműveit. A szomszédos városok, például Sziangton, szintén híresek hasonló készítményeikről, de az e fajta áruk főpiaca sok száz év óta mégis csak Csang-Si.
 |
| Sanghaj, Nanjing út a 20-as években |
Időközben Du-Szay és ismerősei megkapták útleveleikre a szükséges záradékot, mire meghívták Maleckit, étkezzék velök és a legmeglepőbb élvezetet és asztali örömöt ígértek neki, mert az a vendéglő, amelyet kiszemeltek, híres volt az egész országban és „Az ínyenc öröme” sokatígérő néven ismerték.
 |
| Korabeli életkép Kínából |
Amikor beléptek a nagy étterembe, ott még egyetlen vendég sem volt. A fal mellett fehérbe öltözött pincérek állottak mozdulatlanul és mintha nem is törődtek volna az érkezettekkel. amikor azonban Du-Szay társaságának egyik tagja tapsolt, az egész pincérhad kirohant a teremből és azonnal vissza is jött egy testes, kínai maitre d’hotel-lel, akinek az arca csaknem olyan sötétvörös volt, mint a tűzliliom. Nagyokat hajlongva közeledett a vendégek asztalához, miközben folytonosan a legáradozóbb, szóvirágos üdvözléseket ismételgette. Később Maleckinek lefordították ezeket az ömlengéseket.
 |
| A könyvben is szereplő S.S. Kobe Maru hajó egy korabeli képeslapon |
Azzal kezdte, hogy hosszú, végeszakadatlan dícséretet szavalt a helyiségéről és elősorolta mindazokat a híres embereket, akik kétszáz év alatt – mert ilyen régi volt az „Ínyencek öröme” – az ő párját ritkító, finom konyhájának különlegességeit élvezték. Beszédében egyre megismétlődött a Szin-Tanga kifejezés. Malecki később megtudta, hogy Szin-Tanga névvel illetik a nagyrangú hivatalnokot, a mandarint. (A mandarin szó nem kínai eredetű, hanem portugál szóképzés, amely mandasz: parancsolni szóból származik.) A frázisok tömege után, amelyet a vendégeknek türelmesen végig kellett hallgatniok, a kövér igazgató megnevezte hosszú sorát azoknak az ételeknek, amelyeket különösképpen ajánl. A kínaiak közben időről-időre tapsoltak, ami jel volt a fehérbe öltözött pincéreknek, hogy a leggyorsabban tűnjenek el – alighanem a konyhában. Ilyen módon azután legalább is tizenöt fogásos ebéd ételsorát állították össze. Maleckit, ezen a lakomán főként azok a szokások és berendezkedések lepték meg, amelyek egész sereg fölösleges, szükségtelen tennivalót kívántak. És különben egyáltalán egyik jellegzetes különlegessége a kínai ételeknek.”
 |
| Korabeli életkép Kínából |
Ossendowski műveiről megjelenésük időpontjában általában beszámolt a korabeli sajtó, legyen az akár kritika az adott műről vagy éppen csak egy tényszerű cikk a megjelenésről. A „Kínai rejtemek” című művéről nem találni ilyet, azaz komoly visszhangot akkoriban sem váltott ki a könyv. Egyetlen említést találtam, egy 1939-ben megjelent „Magyar Könyvbarátok Diáriuma” című folyóirat egyik cikkében, amely Gervais Albert egy művéről fogalmaz meg kritikát. A cikk szerzője (Szentiványi Jenő) a tárgyalt mű szerkezetét hasonlítja Ossendowski egyik, ugyancsak kínai tárgyú könyvéhez, amely hasonlóság szerinte nem válik Gervais művének előnyére. E félmondaton túl, semmi továbbit nem sikerült felfedezni a korabeli sajtóban, amely számomra megerősíti azt az érzést, hogy Ossendowskinak ezen műve nem keltet saját korában túlzott nagy érdeklődést.
 |
| Korabeli életkép Kínából |
A mű szerintem Ossendowski leggyengébb bemutatásra kerülő műve, ugyanakkor természetesen mivel a Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozat része, és azon belül sorozatkötésben kimondottan ritka kötete, mindenképpen beszélni kellett róla az ELBIDA projektben. A jó hír azonban, hogy a sorozat hátralévő két kötete, amelyeket ugyancsak Ossendowski jegyez, egészen különleges munkák és mindenképpen izgalmasabbak, mint az imént bemutatott „Kínai rejtelmek” című kötet.