Könyvek

Kelet-Szibíria ősvilága és ősnépei

Tudományos utazás a mammut-tetemek és az erdőlakó népek tanulmányozása véget

A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban bemutatott kötet Kelet-Szibériába kalauzolja az olvasót. Eugen Wilhelm Pfizenmayer német zoológus „Kelet-Szibíria őslakói” című műve a szerző egy szibériai tudományos expedícióját mutatja be. A kötetben az eredeti mű mellett, függelékként megtalálható még Cholnoky Béla 30 oldalas írása is „Szibíria vázlatos leírása” címen. A szibériai tudományos expedíció célja az volt, hogy rég kihalt mamut tetemeket tárjanak fel és tanulmányozzák azt. A szerző egész tudományos munkássága során elsősorban e kihalt fajt tanulmányozta. Az út során Pfizenmayer sokat vadászott, melyet a könyvben, izgalmas formában le is ír, így a kötet a vadászat iránt érdeklődőknek is egy izgalmas olvasmány lehet. A könyv magyarul először 1930-ban Budapesten a Lampel R. (Wodianer F és Fiai) Könyvkiadóvállalat gondozásában jelent meg 206 oldal terjedelemben. A könyvben 82 kép és 1 térkép található.

Sorozatkötéses kötet (MFTK)

 

Eugen Wilhelm Pfizenmayer zoológus 1869. július 27.-én született Bebenhausenben. 1897-től a szentpétervári Állattani Múzemban dolgozik, majd 1901-ben megkapja az orosz állampolgárságot. 1902-ben O.F. Herzzel együtt expedíciót szerveznek a kelet-szibériai Berezovska folyóhoz, annak az érdekében, hogy mamuttetemeket keressenek. A mamuttetem sikeresen megtalálták majd elszállították Szentpétervárra. Az út során Pfizenmayer sokat vadászott, állattani megfigyeléseket végzett, és a vidéken élő népek, a jakutok, tunguzok, jukagírok életét tanulmányozta. 1908-tól a Kaukázusi Tartományi Múzeum alkalmazottjaként folytatja munkáját. Még ebben az évben egy új expedícióra indul Volloszovics társaságában, amely során ismételten sikeresen tárnak fel egy mamuttetemet a Szanga-Jurach folyó mellett. Az I. világháború idején kémkedésért letartóztatják, így kénytelen visszatérni Németországba. Kutatásait folytatja és élményeiről valamint eredményeiről több tudományos értékű könyvet ír, melyek orosz, japán, német, angol és magyar nyelven is megjelennek. Kutatásai nagy előrehaladást jelentettek a mamutok és más az óta kihalt állatoknak a tanulmányozásában. Némely elmélete ezen élőlények kihalásáról a mai napi vitatottak szakmai körökben. 1941. december 20.-án 72 évesen halt meg Ulmban. A jakut jávorszarvas tudományos elnevezés „Alces alces pfizenmayeri” a szerző tudományos munkásságának állít emléket.

Részlet a könyvből:

„Bármilyen fontos is a sarkiróka prémje, ritkán kerül az állat formális vadászatára sor. Ez a fajta ugyanis sokkal, de sokkal kevésbbé eszes, mint az európai ravaszdi, emmellett hallatlanul falánk, tehát kiválóan alkalmas arra, hogy tőrbecsalják. A rókafogásra alkalmas csapda éppen emmiatt a lehető legegyszerűbb szerkezetű. A mellékelt kis vázlatra vetett tekintet minden nehézség nélkül érthetővé teszi a jakutok, tunguzok és jukagirok használta verem szerkezetét. A fagyos földbe négyszögletes, két és fél méter mély gödröt ásnak s a nyílását nagy jéglapokkal alaposan elkeskenyítik. Ez alá a keskeny lyuk alá két, a falakba erősített hegyes cölöpön forduló, jól kiegyensúlyozott deszkát helyeznek. A deszka súlypontját úgy választják meg, hogy egyensúlyi helyzete a vízszintes legyen. A deszka közepére egy kevés húst vagy halat erősítenek. Természetesen a nyílás széléről a róka nem éri el a kívánatos csemegét és hogy hozzájuthasson, rá kell ugrania a szilárdnak látszó deszkára. Természetesen ez abban a pillanatban lebillenik, a róka belepottyan a gödörbe, s amint feneket ért, már vissza is foglalja eredeti helyzetét, hogy újabb állatot csaljon tőrbe a ráhelyezett jó falat. Az állatok falánkságát is ismerve, egészen érthető, hogy az első áldozat után csak hamar több is kerül.

Mammut (Elephas primigenius). Szibíriai fajta
Katonai örs Khogockban
A Pocstár nevű, Léna-járó gőzhajó

Sokkal nehezebb a vadászat a mi rókánk északra vetődött testvérei ellen. Ezek már majdnem ugyanolyan eszesek és gyanakvóak, mint a mi ravasz rókáink. A bennszülöttek nem is igen használnak velük szemben csapdákat, hanem néha napokon át hajszolják a nyomát, amíg végre le tudják teríteni őket. A nagy fáradságot néha nagyon megjutalmazza a zsákmány nagy értéke. Szibíriában ugyanis ennek a mi közönséges rókánknak sokkalta tömöttebb bundájú, hosszabb szőrű alakja és s ezek közt is nagyon keresett színeltérések akadnak. Különösen a sötétszínű csernobur és a feketerókaprémek érnek hallatlanul sokat. A szénfekete, csupán a szőrei hegyén szürkésfehér feketerókabundáért már a szibíriai kereskedő is megad 1000 aranyrubelt. Csak természetes, hogy ő meg Nisnij-Novgorodban vagy Irbitben az amerikai és angol vásárlóktól ennek az összegnek a sokszorosát préseli ki. Ezeket az értékes darabokat természetesen a kereskedő is csak egyesével értékesítik és a legnagyobb gonddal elzárják a páncélszekrénybe, amíg a birtokukban vannak.

Jégrögök a Léna partján Macsurjarinszk mellett
Jakut menyasszony
A Berezovka-mammut félig kiásva, elülről nézve

A kékróka nem ennek a nálunk is otthonos fajnak a változata, hanem a legelőször elmlített, télvíz idején fehér bundájú sarkirókáé. Olyan kivételesen aberráló példányok téli ruházatát teszik az ezen a néven hozzánk kerülő bundák, amelyek az őszi vedlés után nem lesznek tejfehérek, hanem megmaradnak szürkésbarnán, csupán a szőrök csúcsa csillog kékes galambszürkén.

A mammut legértékesebb bőrdarabja, a farkával és penisével
Lamut sámán
Taicsin és Amukszan lamutok búcsúlátogatáskor

Hogy a vörösróka említett sötétszínű változatai milyen ritkák, már az is eléggé bizonyítja, hogy a jakutok nem restellik a fáradságot, hogy felássák a rókalyukat, amikor a nőstény megkölykezett és az így elfogott fiókákat nagy türelemmel felnevelik. Így esett aztán, hogy az egyik Indigirka-menti jakut telepen Pfizenmayer három éves, jól fejlett feketerókát talált. A jakutok szorgalmasan etették, hogy ősszel minél szebb bundát nyúzhassanak le róla, ha a vedlés után a prém a legszebb állapotba került.

A mammut-szállító karaván a Tasz-hajahtah hegységben
Öreg jukagir
Tunguz-család az őserdőben

A mókus bundája is keresett cikk a szibíriai prémek piacán. Sok százezrével ejtik el a vadászok ezeket a csinos és szörnyen szapora állatokat. Különösen a Léna, Jana, Indigirka és Kolijma vidékéről gyönyörű, hosszúszőrű, selyemlágy, világosszürke és hamuszürke bundák származnak. Ennek a csinos kis rágcsálónak az üldözésekor veszi a vadász sok hasznát a laikának, mert a kutya ugatásával csalhatatlanul nyomravezeti a bennszülöttet.

Jakutok és lovaik
Az expedició kutya-szánkói Kazacsjéban
Az egyik buluni kereskedő 2500 darab sarki-róka prémje

A legdrágább prémet adó cobolyt különösen Jakuck kormányzóság déli részén ejtik el, de itt is mindjobban pusztul a sok évtizedes vadászat folytán. Verhojanszk és Kolijmszk területén ma már elő sem fordul. Onnan teljesen kipusztították. Az ára is ezzel arányban emelkedik. Jakuckban ma már ennek a nemes cobolyfélének hallatlanul nagy ára van s egyetlen ép és jó állapotban levő kis bundáért bizony nem ritkán 500-600 aranyrubel üti a vadász markát.”

Rénszarvason lovagló jakut-nő
Jakutok a déli, búzatermő vidéken
Térkép Pfizenmayer kelet-szibíriai útjához

 

A Berezovska folyónál feltárt mamuttetem egy furcsa formában megfagyott 45-50 éves hím állat volt, amely a radiokarbonos vizsgálatok szerint közel 44000 éve halt meg, valószínűsíthetően a gyomrában és a szájában talált növényi részek alapján, nyáron. A feltárás négy és fél hónapig tartott, majd ezt követte a kiásott tetem elszállítása. Pfizenmayer művében ezt a különleges tudományos expedíciót mutatja be, melynek célja a mamuttetem feltárása, elszállítása és tudományos vizsgálata volt. A szerző azonban nem kizárólag ezen események tudományos bemutatására szorítkozik, hanem az utazás során szerzett élményeit, tapasztalatait is leírja, legyen szó állatokról, vadászatról vagy éppen a bennszülött népekről és szokásaikról. Ennek a „speciális” élménybeszámolónak köszönhetően a klasszikus útleírás rendkívül sokszínű, izgalmas és olvasmányos lesz. Eugen Wilhelm Pfizenmayer zoológussal nem találkozunk többet sem az MFTK sorozatban, sem az ELBIDA projektben, de azt gondolom, hogy az egyetlen bemutatott műve a „Kelet-Szibíria őslakói” című kedves olvasmány lesz az útleírások szerelmeseinek.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Post comment