Könyvek

Barangolás Pápua szívében

A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozat 1926-ban megjelent „A kannibálok földjén” című kötete több szempontból is érdekes mű. Egyrészről a sorozatban több elsőséget is magának tudhat. Konkrétan az első olyan MFTK kötet a sorozatban, amely nem jelent meg képes borítóval, továbbá az első olyan kötet, ahol a szerző nevét nem fordítják le magyarra, hanem az eredeti neve jelenik meg a könyvben, azaz Merlin Moore Taylor. (Az ELIDA projektben visszalapozva, több magyarra fordított nevű, de amúgy külföldi szerzővel találkozhatunk, pl.: Chun Károly aki valójában Carl Chun). Másrészről a mű kapcsán érdekes a szerző személye is, Merlin Moore Taylor, akiről nem sokat tudni, továbbá izgalmas a terület ahová írásával kalauzolja az olvasót. Új-Guinea brit fennhatóság alatt álló részének 1906 óta a hivatalos neve volt Pápua. A műben a Pápua név a pápuák-lakta Új-Guinea szigetének földjét jelenti, ahová az 1900-as évek elején nagyon nehéz volt bejutni. Az itt élő primitív természeti népek életébe és szokásaiba mindeddig nem sok mű nyújtott betekintést.  Az MFTK kötet 188 oldalon jelent meg Budapesten a Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Könyvkiadóvállalat kiadásában. A műben 67 kép és egy térképmelléklet található.

Sorozatkötéses kötet (MFTK)

 

Az ELBIDA projekt olvasói tapasztalhatták, hogy a bevezető rész utáni blokk mindig a szerző személyének a bemutatásával, életével foglalkozik. Nos, ebben az esetben ez igen nehéz dolog. Merlin Moore Taylorról igen csekély információ fellelhető, olyannyira, hogy a fellelhető források többségében még a halála időpontját is ismeretlenként jelölik meg. Ez azért is nagyon izgalmas mert, amúgy Taylor ismert ponyvaíró volt. Amit biztosan tudni, hogy a szerző 1886. október 5.-én született Batesvilleben az Egyesült Államokban. Apja James Jackson Taylor míg anyja Myra Lou Moore volt. Felesége Lily Taylor. Foglalkozását tekintve író, újságíró akinek több korabeli ponyva lapban jelent meg, elsősorban krimi műfajban írása.

Humphries  –  Taylor  –  Downing
Hidat verünk a Loloipa patakon

Ausztráliába utazva lehetőséget kapott két társával Új-Guineába utazni, mely útjáról az eredeti címén „The Heart of Papua” című művét írta. A könyve igazán sikeres lett és több nyelven is megjelent. Merlin Moore Taylor több forrás szerint 1939. február 18.-án Chicagoban halt meg 53 évesen.

Részlet a könyvből:

„Forrón tűzött a nap. Fáradtak voltunk. Csakhamar egy hűvös vizű patakhoz értünk és megálltunk delelni. Downing és én nem tudtunk ellenállni a csábításnak, hogy meg ne fürödjünk. Félrevonultunk, ledobáltuk ruháinkat és belegázoltunk a vízbe. Mint rendesen, ordonáncaink a közelünkben maradtak, leültek a parton és mulattak rajta, hogyan buktatjuk meg egymást az üdítő friss vízben. Fegyverüket térdükre fektetve készenlétben tartották.

Pápua főhegylánca, a Main Range
Tata Koa rozzant csónakja

Szemben álltam Downinggal, aki éppen válaszolt valamit egy tréfás megjegyzésemre, amikor látom ám, hogy leesik az álla és rémület ül ki a szemébe. Hátrafordulva engem is sziven ütött a látvány. A víz szélén a bozót közül tíz-húsz vadember szeme meredt reánk, súlyos dárdáik, amelyekkel a vaddisznókat ejtik el, hátrahajlítva hajításra készen!

Az új-guineai gyermekkocsi
Dengo, bennszülött rendőrünk

Szorongatott helyzet. Puskánktól jó néhány lépés választott el. A rendőröké meg csak ócska egylövetű flinta. Így hát legfeljebb két lövést tehettünk, ha összecsapásra kerül a sor.

Tata Koa, az öreg varázsló
Emberevő, fűből font hajdísszel

Ha csakugyan veszedelemben forgott az életünk: egy vaddisznó mentett meg minket. A bennünket meglepő kis csapat a vadászatra induló vademberek egy csoportja volt. A vad nyomában vetődtek el idáig. Társaik mélyebben bent jártak az erdőben és sejtelmük sem volt róla, hogy ilyen nagy karaván jár a hegyek között. Abban a szempillantásban, amikor már azt hittük, lezuhog közénk a dárdák zápora, kirontott a bozótból a vaddisznó és megállt a patak partján.

Partvidéki teherhordók ebéd közben
Útrakészen Biotóban

Pillanatnyi ösztön sugalmazta-e, vagy a hegylakók vadászszenvedélye buzogott-e föl hirtelen benne a vaddisznó láttára,- bármi volt is az oka, bizonyos, hogy Dengo vállához kapta a puskáját és eldurrantotta. A golyó leterítette a disznót, elnyúlt a földön, kettőt rugott és kimúlt.

Magas allang-allang fűben menetelünk
Bennszülött rendőreink

A sziklás patakparton keményen csattant föl a fegyver dörrenése. A dörgés robajától és a föllobbanó fénytől iszonyú ijedelem fogta el kéretlen látogatóinkat. Dárdáikat lábhoz eresztették. Istenadta kedvező pillanat volt ez, Downinggal kimásztunk a partra és megkaparintottuk pisztolyainkat. Bevettük magunkat egy sziklatömb mögé. Időközben megérkezett Humphries a maga kísérőjével s a vadak elmenekültek.

Mekeoi kunyhók
Útban a vadon felé

Egy órával később megpillantottuk falujukat s újabb egy óra mulva tanyát ütöttünk a falu nyitott térségén. Senkit sem találtunk odahaza, de hamarosan fölfedeztük, hogy a nép a közelben rejtőzködik s a bozót biztos menedékéből éberen figyel bennünket. Egyik rendőrünk jelekkel kicsalogatott egy bennszülött harcost a szabad térségre és fokról-fokra odáig jutottak, hogy a vadember karnyujtásnyira merészkedett. A rendőr átölelte – meg volt kötve a barátság.

Bambusz-palack-ból itallal kinálnak
Az üdítő kókusz-tej

Előkerítettük az elejtett disznót, odaadtuk a harcosnak, az tüzet gyujtott és hozzáfogott, hogy megpörzsölje. És e közben egyre kiáltozott a társaihoz, nyilván meg akarta győzni őket is, hogy barátok vagyunk. Adtunk neki egy hatalmas bárdot; öröme határtalan volt, boldogan hadonászott az ajándékkal. Bennünk való bizalma átragadt a többire, sorra oda szállingóztak. Maga a főnök is megjelent.

Mekeoi gyermekek
Mekeoi asszony fazekat csinál

Mindez nem ment végbe hangos szó és zajongás nélkül. A kiáltozás a környékbeli falvakban is élénk izgalmat keltett. A hegyek közt messze elhallik a hang. Mindenfelől kezdtük hallani az érdeklődő kérdezősködéseket, hogy mi történik itten. Egyik házigazdánk torkaszakadtából harsogta rá a választ, átkiabált egy másiknak, aki a völgybe lenyuló sziklanyúlványon foglalt helyet és ordítozott, üvöltött késő éjszakáig.

Emberevők
Abaridi kunyhója előtt

Baj nélkül ért véget az éj s reggel, amikor tanyát bontottunk, nem lepett meg, hogy egy másik csoportot pillantunk meg az ösvényen, szemben velünk. A szomszédok egy része verődött össze, hogy lásson bennünket és elvezéreljen a falujukba.”

Az elhagyott Mikili faluban
Pápua temetkező-állvány

Merlin Moore Taylor két társával indult kalandos expedíciójára a pápuák földjére. Egyikük a fiatal ausztrál fotós volt Harry Downing, míg másik társa Pápua helyettes kormányzója, J. H. P. Murray által adott vezető Richard Humphries volt. A kormányzó emellett több fegyveres rendőrt is biztosított az expedíció részére, mert veszélyes helyként tartották nyilván a pápuák földjét. Öt tonna élelmiszerrel, sátrakkal, fényképezőgépekkel és számos egyéb felszereléssel indultak Ausztráliából.

Két-két teherhordónk ötven-ötven fontot cipelt
Hegylakó nők

Ennek a kalandos utazásnak a beszámolója a „ A kannibálok földjén” című MFTK mű. Taylor nem geográfus volt, hanem egy kalandor, aki ennek megfelelően nem is egy földrajzi leírást, hanem sokkal inkább egy kalandos útleírást írt. Akkoriban nagyon nehéz volt bejutni Új-Guineába, éppen ezért olyan érdekes ez a kötet. A szerző nem csak a pápuák életmódját, hanem azok lelki világát is bemutatja. Taylor esetében is többször felmerül, hogy könyvében nem ritkán talán túlzásokba esik, ugyanakkor ez nem von le a mű értékéből, mert mindezek mellett is egy különleges világba, különleges népek közé kalauzolja az olvasót. Akinek az ELBIDA projektben már több kötettel szereplő Sven Hedin kalandos útleírásai tetszenek, azoknak bátran ajánlom Merlin Moore Taylor „A kannibálok földjén” című könyvét, nem fog csalódni benne.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Post comment