Nem egyszer jártam úgy, hogy az éppen aktuális szerzőtől könnyes búcsút vettem bejegyzésem végén, mondván nincs további önálló műve, így az ELBIDA projektben többet nem találkozunk már vele. Persze volt, hogy tévedtem, és az elbúcsúztatott szerző újabb előkerült művével ismét visszatérhetett a blogban. Autodidaktaként keresem, kutatom az 1945 előtti útleírásokat, amely egy olyan terület, ahol sok mindenről már tudunk, de a mai napig érheti az embert meglepetés és előbukkanhatnak olyan művek, amelyről még széles kitekintéssel rendelkező szakértők vagy gyűjtők sem hallottak. Dobiecki (Dobieczki) Sándor is szerepelt már a blogban és mondanom sem kell, el is búcsúztam tőle az akkori bejegyzés végén, hiszen nem tudtam, hogy létezik még önálló írása. Az eset számomra kevéssé kedvező eleme, hogy nem is egy olyan műve létezik még, amely tökéletesen belepasszol az ELBIDA projekt tematikájába, azonban az igazán kedvező, mondhatni számomra örömteli eleme a történetnek, hogy a szerző két további extrém ritka művét, egyszerre sikerült beszereznem. A megszerzett művek egyszer sem szerepeltek árverésen és csupán néhány helyen említik a szerző életrajzában őket. A különleges Dobiecki szerzemények közül az első választottam az „Uti emlékeink a korinthusi kirándulásról” című mű, amely egy a Magyar Mérnök és Építész Egylet által 1884-ben szervezett kirándulás történetét meséli el. Dobiecki Sándor egyesületi tagjaként utazott, majd élményeit elsőként a Magyar Mérnök és Építész Egylet Heti értesítőjében osztotta meg. A szervezet vezetősége később különlenyomatként is megjelenítette az útibeszámolót, melyből utólag minden az utazáson résztvevő egyesületi tag kapott emlékbe egy példányt. A különlenyomat, amelyet Budapesten Khór és Wein Könyvnyomdájában nyomtattak, csak úgy, mint a heti értesítőben részletekben olvasható mű, 1884-ben jelent meg. A mindösszesen 55 oldalas könyvben egyetlen illusztráció sem található. Dobiecki Sándor életéről ebben a bejegyzésben most nem írok, hiszen az „Levelek Amerikából” című ugyancsak ritkán előforduló könyvének a bemutatásakor már megtettem, így ott az elolvasható.
Dobiecki Sándor extrém ritka műve
Részlet a könyvből:
„Külön-vonaton Foggiaba, onnan a tenger mellett Brindisibe. Olaszországot derékon metszők át. Nápoly mellett Caserta érdekelt vízesésével, később a vízvezeték, de a vidék mind sivárabbá lett s epedve gondolánk újra hazánk szép hegyeire, rónáira. Ez éktelen vidék még táplálékot sem nyújt, s te Foggia, kecskesülteddel, emlékünkben maradsz soká. E hosszú fárasztó út után minő élvezet volt a Saturno fedélzetére érni. A tikkasztó út melege után éjféli tengeri fürdő enyhíté egyik tagtársunk tagjait, s málháit is, míg mi elragadtatással kerestük fel a sorsjelölte lakhelyeinket. Otthon voltunk, épp úgy mint otthon a pamlagon. Láttad volna e nyüzsgő rajongó víg sereget, mint rendezkedett, mohón theázott, hogy csibukra gyújtva a tenger ringassa fauteuilbe nyujtott tagjait. Csak néhány dalia dugta be vattával füleit, nyakalta a praeservativumot vagy igyekezett jó borral fűtni be, s oh egek, a déli égöv hallatlan megsértése, egy báránybőr bunda, egy igazi erdélyi lompos mozog a fedélzeten. Nos tündöklő Orion láttál-e már bundát, cimbalmot, kulacsot, itt e kék enyhe ég alatt ?
Firenze látképe
A római Colosseum
De „In hoe signo vinces”, ez lesz palladiumod a vész óraiban jó magyar népünk. S most előálltak a csillag jósok s meghatározák a vihar közeledtét, a habokba merülő csillagnak nézett világító torony el-eltűnő fényéből. Fel lett állítva a horoscop. Sorsunk kibötűzve, vesztünk elpanaszolva, mig a kedély koboldja végig nem surrant sorainkon, s a jó kedvet nemcsak az indulás óraira, de egész tengeri utunkra belénk lehellé. S ily víg kedélylyel virradánk. Néztük a ringó habokat, követők a sirály röptét és hangosan üdvözlők a bukfencező delfin-csapatokat. Száraz! hangzik most, s a kartografusok komolyan betűzik ki, Albánia havasaival, Tano, Samathraki és Corfu zöld partjai sziklás szegélyével.
Nápoly
Dobieckiék hajója a “Saturno”
Az idő röpül, mint magunk, s alig értjük, hogy hívhat a csengettyű már evéshez. A tengeri lég étvágyhozó, a Saturno bőkezű, s társaságunk épen falánkká lett. Foggia, minő kedvesen emlékszünk most rád. De csend legyen, kedves vezetőink egyike megszólal és röviden, velősen köszönti a hajót, s annak kapitányát, emléket nyújtva át. Ez megtörte a jeget, e perctől kezdve tenger s a szónoklatok árjában úsztunk. De fel e fülledt levegőből. Hisz Corfu mellett vagyunk. E kék vizű Canal di Corfu gyönyörű, csak az albán part rideg. S minő csemege várt a társaságra. 8000 magyar szivar. A 7-ik paradicsom nem rajzol a buzgó musulman elé oly csábos képeket, mint minőt e szivarok füstje idéz elő. Nem élvezettel: kéjjel szívták be e füstöt. Őszintébb kebel alig zenge éljent, mint e társaságé a rejtélyes szekrény felbontásánál.
Corfu
Pyreus
Hajónk kiköt. 4 óra időnk van Corfu megtekintésére, de elég fele is. A sziget szomorú képet nyújt. Mocsok, piszok. Az útak, kertek elhanyagolva, a dús növényzet mellett folytonos kopárság üldöz. A citadelláról fölséges a kilátás, a ritka szép kék szint tenger egy szép tóhoz hasonlít, számtalan vitorlás bárkáival.
Athén
Konstantinápoly
Jó volt a gyors távozás. Az utolsó negyedóra hirtelen záport és nyugati szelet hozott. A habok egymást üzve törtek meg a partokon. A kis sajkák, mentő hajósok, majd elmerültek, s e mentési műtét, a parton való lótásfutás, a kikötött csónakok hányattatása gyönyörű élénk képet tárt elénk. Szegény matrózaink bőrig ázva tértek vissza, s hajónk útnak indult, elhagyva 3 Lloyd gőzőstársát s a szép amerikai vitorlás Yachtot, melynek női lakói gőzbárákjokon kirándulást tevén, osztatlan részvétünkben részesültek. Azonban a félelem kezdett tért foglalni. Lassú suttogás hallszott, nem lenne-e jobb még e biztos révben maradni. Büszke szép 1180 tonnás Saturnónk 400 lóerejű gépével, 7,5 méter mély jártával, nyugton szelé a hullámokat, s a Corfui csatornán délnek folytatá útját. A víg diner, – hol másodkapitányunk vevé át az emlékserleget, jó kedvre hangolt. Az újra felderült ég kellemes útat jósolt s szép est borúlt reánk. Paxos mellett el a Kephalonia és Theaki sziget közti, Viskardó csatornán át, Zantehez közeledénk virradatkor, s láttuk oh Arkadia kopasz partjaidat! Sapienza, Kabrera, Venetillo szigetek és a száraz között átmenve a szép – de szintén kopár szegély Koron öblöt metszők át, a Pentedactylos hófedte csúcsait szemlélve.
Isthmiai part az Oneia hegylánccal
A bevágás a 4,200 szelvénynél
Már Arkadia elött nyugatról jövő, tehát oldalingást előidéző hullámok tettek sápadtá néhány vitézt, s így a Matapanfok közeledése általános rémületet szült. Matapan! A kulacs megrázatott, s a függöny lebbenése sejteté csak, hogy ledőlt nyugvóra egyik is, másik is. Minő kellemes is volt e hajó fedélköze, szellős kabinjeivel élénk szinű lobogókból rögtönzött falaival. Mikor lesz még ily kellemes otthonunk!? S most valóban kellemes. E számos rejték nagyon jól fogott. De a ,,csutora, bunda és cimbalom védelmezett, Matapan foka szép volt világító tornyával és békén hagyott. A Marathonisi öböl nyugodt volt, Cerigo szigetét is meghaladok s a Malia fok remetéjének köszöntése után – hajónk egy hosszú egyenes directiót kapott észak-keletnek – haza felé!”
Nézet a Saronikus öböl felől
Nézet a korinthusi öböl felől
A korinthusi utazás előtt, konkrét útitervet határozott meg a Magyar Mérnök és Építész Egylet, mely végül minimális eltéréssel meg is valósult. Az eredeti útiterv így nézett ki:
- Április 1-én este indulás Budapestről
- Április 2-án Pragerhof-Marburg-Villach és Pontebbán át utazva, az esti órákban érkezés Veronába.
- Április 3-án tartózkodás Veronában. A délutáni órákban indulás és estve érkezés Florencbe.
- Április 4-én tartózkodás Florencben.
- Április 5-én tartózkodás Florencben és az esti órákban indulás és érkezés Rómába.
- Április 6-án tartózkodás Rómában.
- Április 7-én tartózkodás Rómában.
- Április 8-án tartózkodás Rómában és az esti órákban indulás és érkezés Nápolyba.
- Április 9-én tartózkodás Nápolyban.
- Április 10-én tartózkodás Nápolyban.
- Április 11-én kirándulások Nápoly környékében (Pompeji) és este indulás, éjjel érkezés, szállás és indulás Corfu-ba.
- Április 12-én délelőtt pár órai tartózkodás Corfu-ban.
- Április 13-án tengeri utazás.
- Április 14-én reggel érkezés Katamakiba. Napközben a corinthusi csatorna munkálatainak megtekintése és Korinthusban vándorgyűlés, amelyen a csatorna társaság igazgató főmérnöke, Gerster Béla hazánkfia fogja alkalmi értekezését megtartani. Estére indulás és érkezés Pyraeusba.
- Április 15-én tartózkodás Athénben és éjjel elindulás Konstantinápolyba.
- Április 16-án tengeri utazás.
- Április 17-én reggel érkezési Konstantinápolyba.
- Április 18-án tartózkodás Konstantinápolyban.
- Április 19-én délután hajón indulás Várnába.
- Április 20-án vasúton utazás Várnából Bukarestbe, honnan pár órai tartózkodás után indulás Brassóba.
- Április 21-én reggel Brassóból kirándulás az egyesületünk által felállított tömösi honvédemlékhez, és innen indulás Budapest felé.
- Április 22-én visszaérkezés Budapestre.
1884. április 1-én a fenti útitervnek megfelelően a Magyar Mérnök és Építész Egylet 152 tagja gyülekezett Budapesten a vasútállomáson, indulásra készen. Az egyesület 1884. június 15-én tartott közgyűlésén fölolvasott tiszti jelentésből azonban kiderül, hogy bár az indulás időpontja a tervezettek szerint alakult, ugyanakkor az útra kellő egyesületi tagok létszáma nem. Ney Béla akkori titkár, a feljegyzések tanúsága szerint, „mély fájdalommal” jegyzi meg, hogy valamiféle az egyesületen kívülálló ok miatt, ő és 15 tagtársa sajnálatos módon nem tudott részt venni az utazáson. Az otthonmaradottak végül Horváth Alajos vezetésével a hazatérő utazók elé mentek Bukarestbe és onnan velük együtt tértek vissza Budapestre. Az otthonmaradottakat hátráltató okra nem derült fény a beszámolóból.
Isthmia látképe
Látkép Korinthus felé az 5,200 szelvénynél
Az utazás alapvető célja egy vándorgyűlésen való részvétel, pontosabban egy kirándulásba ágyazott vándorgyűlés megtartása volt. Az egyesület vezetőségének alapötlete szerint, ha a vándorgyűléseket valami messzi szép helyszínre szervezik és oda kirándulás keretében juthatnak el a tagok, akkor majd ez felkelti sokak érdeklődését az egyesület iránt, így bővíteni tudják a taglétszámukat. 1884-ben az épülő Korinthoszi-csatornához szervezték a VI. vándorgyűlést, melynek időpontját 1884. április 14-ére tűzték ki. Jelen volt Sebwarczel Sándor elnök, Maléter Zoltán jegyző és a 152 odautazó egyesületi tag. A vándorgyűlésen előadást tartott Gerster Béla (egyesületi tag) aki akkor a Korinthoszi-csatorna építésének vezető főmérnöke volt. A blogbejegyzésben Gerster Béla „A korinthusi földszoros és átmetszése” című könyvében található képek is láthatók, a különleges mű pedig érdekességként elérhető az ELBIDÁRIUMból.
Szivattyuállomás a korinthusi oldalon
Partfal építése a csatorna vályujában
A Földközi-tengeren a görög félsziget megkerülése nélkül sokáig elképzelhetetlen volt a kelet-nyugati irányú hajóforgalom. Bár többször felmerült a gondolata a szárazföld átvágásának, de végül a 19. századig erre nem került sor. Az 1820-as években már a görög kormány tervei között szerepelt a csatorna megépítése, de a magas költségek miatt nem fogtak bele. A Szuezi-csatorna megépülése gondolati szinten ismét lendületet adott a megvalósításnak, de a terveken túl, belpolitikai és külpolitikai okok miatt nem jutottak tovább. Az 1881-ben megalakult új kormány azonban ismét új esélyt jelentett a megvalósításra, hiszen számos infrastrukturális beruházást indítottak meg. A Szuezi-csatorna 1869-es átadása után Ferdinand de Lesseps figyelme a Panama-csatorna megvalósítása felé fordult. A kivitelezésben érdekelt volt Türr István tábornok társasága is, aki maga személyesen is részt vett a készülő csatorna nyomvonalát bejáró felfedezőúton és jelen volt a már említett Gerster Béla is. A sikeres expedíció során kijelölték a nyomvonalat, azonban ezután Lesseps meg akarta szüntetni a konkurenciát, így megvásárolta Türr társaságát. A magyar származású olasz szabadsághős, a Garibaldi féle hadjárat legendás alakja, rendkívüli üzletember volt. Miután Lesseps megvásárolta panamai társaságát a figyelme egyből Korinthosz irányába fordult. Kapcsolatait kihasználva felvette a kapcsolatot a görög kormánnyal és elkezdődött a Korinthoszi csatorna megvalósításának a több éves folyamata. Hosszú előkészítő folyamat és Gerster terveinek az elkészülte után, 1882. április 12-én történt meg az alapkőletétel és kezdődtek meg a munkálatok. Gerster irányította a kivitelezést, de a görög kormány újabb megbízása miatt végül négy mérnöktársa, Kauser István, Nyári László, Pulszky Garibaldi és Stégmüller István vette át tőle a feladatot. Hatalmas mérnöki és óriási pénzügyi kihívás volt a megvalósítás. Dobiecki Sándor és az egyesület tagjainak látogatása után közel 10 évvel, végül 1893. augusztus 6-án adták át az elkészült csatornát. A 30 millió francia frank helyett végül 60 millió francia frank lett a 6343 méter hosszú, 8,3 méter mély és 21 méter széles Korinthuszi-csatorna.
Vasuti és közuti híd a csatorna felett
Sziklapad kikotrása
A csatorna terve
Dobiecki Sándor könyve különleges élményt jelentett gyűjtőként. Sikeres beszerzése önmagában emlékezetes pillanat volt, de olvasmányélmény tekintetében sem mindennapi a mű. Nem egy száraz, tényszerű útleírás, hanem sokkal inkább egy szépirodalmi alkotás, amelyben az 1884-es korinthoszi vándorgyűlés történetét különleges stílusban meséli el a szerző. Személyesen azt gondolom, hogy a stílusa miatt megosztó lesz a mű, lesznek olyanok, akiket magával ragad és lesznek olyanok, akiknek elvész a klasszikus útleírás élmény miatta. Valószínűleg én nem tudok objektív maradni a gyűjtői emócióim miatt a mű megítélésében, ezáltal én mindenképpen a rajongók oldalát erősítem. A helyzet egyéni mérlegelésének lehetősége miatt elérhetővé teszem Dobiecki ritka könyvét az ELBIDÁRIUMban, így akinek kedve van, az személyes élmény alapján hozhatja meg végső ítéletét az „Úti emlékeink a korinthusi kirándulásról” című könyvről. Mint említettem a felvezető részben, a szerző két ismeretlen művét sikerült egy kalap alatt beszereznem, így hamarosan érkezni fog egy újabb extrém ritka Dobiecki Sándor könyv itt az ELBIDA projektben.