3 hét a nagyvilágban

Gyűjtőként nem csak az olvasmányélmény vagy az irodalmi érték az, ami motivál. Nyilván, imádom azokat a műveket, amelyek együttesen teljesítik a ritka, olvasmányos, magas irodalmi minőséget képviselő és még a könyv szerzőjének élete is kalandokkal teli kritériumokat, ugyanakkor nem alapelvárás mindez. Nagyon szeretem azt a ritka kötetet is, ami irodalmi szempontból vagy olvasmányélmény tekintetében nem teljesít magasan, illetve a teljesen kommersz útibeszámolókat is, ha mindezt egy csekély példányszámban megjelent könyv tartalmazza. A most következő Katona Géza mű pont ilyen. Ritka, de irodalmi értékét tekintve nem kiemelkedő, egy egyszerű útibeszámoló a szerző megfogalmazása szerint, egy nyári tanulmányútról és zarándoklatról. Gyűjtőként azonban a teljességre törekvés elméleti igénye jelenik meg és nem kizárólagos szűrő a minőség. Persze azt is fontos hangsúlyozni, hogy ezek a kevésbé magas szintű olvasmányélményt okozó könyvek sem rosszak. Filmes hasonlattal élve vannak az egyszer nézhető filmek és vannak azok, amelyeket bármennyiszer is néz az ember, mindig nagy élményt okoznak. Az pedig, hogy kinek melyik, az nagyon egyéni. Katona Géza, „3 hét a nagyvilágban” című könyve számomra inkább gyűjtőként értékes, sem mint olvasóként. A szerző egy 1929-es nyári európai tanulmányút élményeit meséli el, amely során az utazó társaság bejárja Párizst, Lourdest, Nizzát, Milánót és Velencét, majd ezt követően térnek ismét haza. A szinte ismeretlen szerző ezt követően írja meg élményeit, mely végül könyv formájában 1929-ben jelenik meg Kecskeméten a Hungária Nyomda és Lapkiadó Rt gondozásában. A mindösszesen 120 oldalas műben számos, kisméretű kép található, jellemzően az út során érintett városok ismert nevezetességeiről. A címlap elkészítése és a könyvben található egyéb illusztrációk Füzesi Árpád rajztanár, a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola előadó-tanárának a keze munkáját dicséri.

Katona Géza  pedagógia tanár ismét az a szerző, akinek nem sikerült a teljes életrajzát összeállítanom, hiszen a rendelkezésemre álló archívumokban is csak alig-alig lehetett információt találni róla. Születésének és halálozásának dátuma számomra ismeretlen maradt. Ami biztosan kiderül, elsősorban korabeli újságcikkekből, hogy 1919-ben helyezték át Budapestről az Állami Gyógypedagógiai Intézetből Kecskemétre, ahol a helyi kisegítő iskola igazgatói pozícióját töltötte be egészen 1925-ig. Ezt követően a kecskeméti kerületi népművelési bizottság, majd Kecskemét város népművelési bizottságának titkára volt. 1933-ban a város nagy szomorúságára a kultuszminiszter vármegyei népművelési titkárnak Győrbe helyezte. A helyi újságban hosszú cikk számol be erről az „érzékeny veszteségről”, amely során Katona Géza mellett feleségét is elveszíti a város, aki az állami elemi iskola elismert pedagógusa volt. Győrből 1939-ben Budapestre helyezik át, ahol a Pest vármegyei népművelési titkár teendőit látja el egészen 1944-ig. Ezt követően veszítettem el ismét a szerző nyomát. Az biztos, hogy jelen műve mellett több egyéb műve is létezik, elsősorban pedagógiai és népművelési témában. 1930-ban „Magyar Nyelvi Oktatás a Népiskolában” című műve, míg 1942-ben a „Népművelés módszertana” című 56 oldalas útmutatója jelenik meg. A neve 1922-ben a kecskeméti helyi lapban egy érdekes cikk kapcsán jelenik meg, amelyben Katona annak a bizonyítékait sorolja, hogy Petőfi Szabadszálláson született. A Kiskörős vagy Szabadszállás vitában ő egyértelműen az utóbbit tartja a híres költő születési helyének, sőt a cikkben még olyan idős emberre is hivatkozik, akinek személyes élménye is volt Petőfi Sándorral. 1925-ben neve megjelenik, mint felelős szerkesztő a Kecskemét és Vidéke című újságnál, ahol a laptulajdonos és kiadó a Hungária Nyomda és Lapkiadó Részvénytársaság, amely később aztán a most bemutatott könyv kiadója is lesz. 1944 után már nem találtam egyértelmű rá utaló adatokat, így gyakorlatilag ezen információkon túl, nem sikerült továbbiakat lelnem Katona Gézával kapcsolatban.

Részlet a könyvből:

„A természet bőkezüen áldotta meg kincseivel Lourdes vidékét. Ami nem fért el a földszínen, azt a föld alatt helyezte el. A föld mélyének csodáit mutogatja a Betharram-cseppkő-barlang, mely 15 km.-nyire van Lourdes-tól. Másnap ezt a barlangot tekintettük meg.

Gyönyörű úton haladunk, honnan nagyszerű kilátás nyílik a vidékre. Autónk megáll a barlanghoz vezető keskeny út végén. Bemegyünk.

A barlang bejáratát elhagyva, áthaladunk egy hídon, s már ott vagyunk az egyik hatalmas barlangüregben, a csillárok termében, melynek fantasztikus cseppkőképződményeit elrejtett színes villanykörték világítják meg. Érdekes itt a nagy harang-alakú képződmény. Távolabb egy máglya, rajta Jeanne d’Arc alakja. Majd Buddha és Sphinx alakjait mutatja meg vezetőnk. Nemcsak a természet páratlan gazdagsága lep meg bennünket, de a franciák fantáziája is, kik ugyancsak merészen osztogatják a cseppkőképződményeknek a hangzatos neveket.

A szépen kifejlődött cseppkőoszlopok egész sora mellett haladunk el a barlangban. Egyik oszlopról, mely még nem fejlődött ki teljesen, büszkén jelenti ki vezetőnk, hogy a világ legnagyobb (?) cseppkőoszlopa lesz.

Elhagyjuk a csillárok termét, és kanyargós, nyaktörő lépcsőkön az „Anyósok szorosán” átjutva leérünk egy színes villanykörtékkel nagyszerűen megvilágított terembe, melynek nevet nem tudtam megörökíteni. E teremben cseppkőképződményekből pompás gótikus templom, másutt híd, szinházi páholy, torony alakját formálta ki mesteri kézzel a természet.

Tovább haladunk a kanyargós lépcsőkön, a meredek sziklafalak között, mindig lejebb és lejebb. Egyszer csak, – ki tudja honnan, – egy tisztavízü folyócska csobban elénk. Állítólag 800 méter mélyen vagyunk a Pyreneusok gyomrában. Csónakokba ülünk, s a meredek sziklafalakhoz erősített drótkötél segítségével jutunk előre. Óriási szakadék tátong a fejünk felett. Olyan ez a lélekvesztő, a barlang, a folyó itt a föld alatt, misztikus világításban, mintha a mithologiai Charon sajkáján ülnénk és vinne, – a másvilágra.

Kiszállunk, mert a folyó eltünik és gyalog megyünk az u.n. „kigyók templomá”-ba és a „tündérpalotá”-ba.

Valóban szép látvány a vizcseppeknek ez az évezredes műhelye, de mégis nyomasztólag hat az emberre, mert föld alatti sötét világ, halott szépség. Mindnyájan fellélegzünk mikor a mesterséges, sziklába vájt alaguton kijutunk a szabadba, hol ránk mosolyog a fény, az erő, az élet.

Másnap, Péter és Pál napja reggelén, ütött az indulás órája. felszállunk a vonatra. Még egy búcsipillantást vetünk Lourdes-ra, azután indulunk tovább.

Isten veled, legszebb emléke életünknek! Ti völgyek, mezők, hegyek, ti szent tájak, Isten veletek! Egy képet viszünk magunkkal innen, melynek emléke lelkünkbe vésődött örökre.”

Katona Géza könyvének előszavában, megemlíti az angolkisasszonyokat, illetve köszönetét is kifejezi Szervitzky M. Margit angolkisasszonynak. A könyvben Katona azt írja, hogy az Angolkisasszonyok intézetének a vezetősége kiadta a jelszót: „Megyünk szétnézni a nagyvilágba!”. Az archívumban kutakodva megtaláltam, hogy 1929 nyarán az Angolkisasszonyok Intézete 3 hetes külföldi tanulmányútat szervezett a diákjai számára, amely gyakorlatilag teljesen azonos Katona Géza útvonalával, azaz biztos, hogy a szerző ezen a tanulmányúton vett részt. Külön érdekesség, hogy az kecskeméti Angolkisasszonyok Tanítóképző Intézetének Iskolai értesítőjében egy 6 oldalas élménybeszámoló is olvasható az útról. Az utazásról Katona Géza 1929-én könyvének megjelenése után a Katolikus Legényegylet adventi előadássorozatában tartott vetített képes előadást, mint a legényegylet világi elnöke.

Az utazás Kecskemétről indul és ide is tértek vissza három hét múltán. Svájcon át utaztak Párizsba vonattal, ahol pár napot a város megismerésével töltöttek. Ellátogattak Versaillesbe, majd másnap Lisieuxba, ahová „autocarsokkal” utaztak. Párizsból Lourdesbe ment a csapat, majd Nizza, Monte Carlo és Monaco következet, végül Milánó, Genova, Velence és Trieszt érintésével tértek haza. Az Angolkisasszonyok Tanítóképző Intézetének Iskolai értesítője szerint minden ország vasúti igazgatósága, külön vasúti kocsit biztosított a csapat számára, amely nem is csoda, hisz a képek alapján több, mint 30 főből állt az utazó társaság. Katona Géza mellett az iskola több tanára is részt vett a háromhetes körúton.

Érdekes egyezőség, hogy mind Katona Géza művében, mind az Angolkisasszonyok Tanítóképző Intézetének Iskolai értesítőjében megjelenik egy vers, melyet egy diák „Páris és Lisieux között a robogó autocarsban írt”. A „Rigmusok az „Exelmans” tolvajáról és a magyar zarándokok eltűnt ebédjéről” című verset Farkas Lili írta. Mindkét útibeszámoló írója fontosnak tartotta eme remek verset leközölni, így az ELBIDA projektben sem történhet ez másképpen. Íme tehát Farkas Lili verse:

Oh szép Kandúr, remek állat,

Szépségedért, mint csodállak!

Szőröd selymes, körmöd éles,

A járásod büszke, kényes.

Hódolatom irántad nagy, —

Látszik rajtad, — párisi vagy!

 

Történt egyszer, hogy egy napon

Csendes nyári alkonyaton,

Elindult úgy széjjelnézni,

Madarászni, egerészni.

Elérkezett egy hotelbe,

De biz nem kapott hitelbe;

Mit lehetne itten tenni ?

Valamit csak kéne enni! . . .

Oh Teremtőm, mi az ott?

Egy sarokba csomagok? !

Ah, magyar lányok ebédje

Reggel mennek Lisieuxbe! . . .

Vág mosolygó, kedves arcot,

S megszerzi a „hadisarc“-ot.

Neki esik! De jó étel!

Ez is egy kis — „jóvátétel“ . . .

 

Kis csomagját, kis ebédjét,

Mindenki a maga részét

Sok zarándok várja, várja . . .

Ebéd nincs, de nőtt a számla!

 

Oh, szép Kandúr, remek állat

Tettedért én nem csodállak!

Magyarokat megraboltad!?

Trianonban igy tanultad !!!

A mű a szerző megfogalmazásában azért született, hogy a résztvevők számára segítse a visszaemlékezést, míg azoknak, akik nem voltak jelen bemutassa az utazásuk szépségeit. Ez alapján nyugodtan mondható, hogy ezt a célt teljesíti a mű, hiszen részletesen meséli el az út során látottakat, ugyanakkor mindezt kicsit szárazan, tényszerűen és felszínesen teszi. Ettől függetlenül olvasmányos, de nem okoz különösebb élményt az olvasó számára. Számomra gyűjtőként a ritkasága sokkal inkább élményokozó tényező, mint maga a mű. Nem extrém ritka de nem is egy bárhol-bármikor megvehető vagy beszerezhető kötet. Elektronikus formátumban ismereteim szerint nem fellelhető, ugyanakkor az Angolkisasszonyok Tanítóképző Intézetének 1929/1930 tanévre vonatkozó Iskolai értesítőjében megjelent rövid útibeszámoló innen letölthető, így még ha rövidített formában is de mindenki képet kaphat a három hetes tanulmányútról. Katona Gézától egyúttal búcsúzunk az ELBIDA projektben, hiszen több utazással kapcsolatos műve nem jelent meg, így amolyan egykötetes szerzőként csak rövid átutazó volt a blog életében. Jövő héten egy humoros átutazóval folytatjuk.