Gervai Dezső könyvét régóta készültem bemutatni az ELBIDA projektbe, de végül valahogy mindig „valaki” elé furakodott. A szerző valamikor (pontos dátum nem ismert) 1904 telén világkörüli utazásra indult, mely során saját maga számára emlékeit egy naplóban rögzítette, de nem tervezte azt a nagy nyilvánossággal a későbbiekben megosztani. Hazatérését követően azonban baráti ösztönzésre mégis úgy döntött, hogy hosszú utazásának egy szemelvényét a nagyérdemű olvasóközönség elé tárja. Az élménybeszámoló végül „A maharadzsák hazájában” címmel jelent meg, melyben a szerző, ahogy az a címből is egyértelműen következik, döntően az indiai élményeiről mesél. A különleges könyv 1905-ben jelent meg Budapesten, Hornyánszky Viktor császári és királyi udvari Könyvnyomdájának a gondozásában. A mindösszesen 157 oldalas műben számos különleges fotó található, melyeket a szerző saját maga készített az utazás során. A gyűjteményemben található kötet kisfaludi Pikéthy Tibor gyűjteményéből származik, melyet szerencsémre még dedikált is a híres magyar zeneszerző, karnagy és orgonaművész, így az amúgy is különleges kötet még inkább értékes számomra.
Gervai Dezső izgalmas műve
kisfaludy Pikéthy Tibor (valaha Ő lapozgatta ezt a kötetet)
Gervai Dezső a kevesek egyike, akiről semmi információt nem sikerült beszereznem az életét tekintve. Utazott, írt egy könyvet, majd eltűnt a látókörből. 1905-ben több helyen írnak a megjelent könyvről, de azt követően az archívumok sem őriznek egyéb biztosat Gervairól, annyit azonban lehet tudni, hogy több könyve már nem jelent meg. Számomra nagyon érdekes, hogy egy földkörüli utazás naplójegyzeteiből megírja indiai kalandjait, amely sikeres is lesz saját korában, majd ezt követően nem folytatja, nem dolgozza fel további élményeit újabb kötetben. Aki ezt a bejegyzést olvassa, és bármilyen biztos információval rendelkezik a szerzőről, megköszönöm, ha utólag kiegészíti hiányos ismereteimet. Bizonytalan epizódok fellelhetők Gervai Dezső nevével, de egyértelmű kapcsolódást a szerzőhöz nem leltem, azaz korántsem vagyok biztos, hogy a talált Gervai Dezső ugyanaz a személy-e, aki a most bemutatott mű szerzője. Például 1904 környékén feltűnik az archívumban egy névváltoztatásról szóló bejegyzés, amelyben Grünhut Dezső változtatja a nevét Gervai Dezsőre, aki mellesleg az Automobil Fuvarozó Részvénytársaság igazgatósági tagja volt. Gervai neve mellett többször feltűnik dr. Pollák Gyula dúsgazdag orvos neve is. A történetben az érdekes az, hogy Pollák és Gervai ügye a harmincas évek egyik legnagyobb port vert hagyatéki ügye volt, hiszen az elhunyt Pollák, hatalmas vagyonát Gervai Dezsőre és nővérére hagyta egyik végrendeletében. A problémát vélhetően az okozta, hogy nem csak egy végrendelet volt. Pollák Gyula alapítója volt a Royal nagyszállónak és a Menetjegy Irodának, majd 1929-es halálát követően az egyik végrendeletében 200.000 koronát sógorára Gervai Dezsőre hagyott, míg a maradék nem csekély vagyont az elhagyott fővárosi gyermekek megsegítésére szánta. A kor híres örökösödési háborújában végül a Kúria döntött és Gervai Dezső kedvezményezetthez, illetve Gervai nővérére Szécsi Kálmánné részére rendelte a jelentős vagyont. 1925-ben egy ponton még megjelenik Gervai Dezső neve, amikor is a Budapesti Hírlap aprócska cikkben számol be egy motoros hajó és egy versenyevezős balesetéről a Dunán. A Sirály evezősklub nyolcevezős csónakja a folyón haladt, amikor egy motoros jacht, ami Gervai Dezső tulajdona volt nekiment és összetörte azt. Személyi sérülés nem történt, azonban később a vizsgálat kiderítette, hogy Gervainak nem volt köze a történtekhez, mert a gépésze a tudta nélkül csempészte ki a hajót a kikötőből, hogy nőismerősét hajóval kirándulni vigye. Így Gervai mentesült a felelősségre vonástól. Természetesen, hogy az utóbb felsorolt „Gervaik” azonosak-e a bemutatott kötet szerzőjével, arra nem találtam egyértelmű utalást vagy bizonyítékot.
Részlet a könyvből:
„Kora reggel volt, mikor Lahoreba értem, és jól esett Delhi mocsaras, nedves és egészségtelen éghajlata után a dombos vidék friss reggeli levegőjét magamba szívnom. De nem soká telhetett kedvem a kellemes üdeségben, mert mire a nap kisütött, tikkasztó hőség váltotta fel a reggeli üdeséget, mely különösen magas házaktól szegélyezett szűk utczáiban szintén elviselhetetlenné vált. A város és a benne uralkodó élénkség nem sok eltérést mutat Delhitől. Lahore hosszú éveken át vetélytársa volt Delhinek és a mongol császárok kora itt is élénk nyomokat hagyott hátra a monumentaliákon. Legkiválóbb épületei a mongol korszakból valók.
A Prinz-Regent Luitpold
A Prinz-Regent Luitpold fedélzetén
Utczai terményvásár Colomboban
Ilyenek a Jehangir által épített Muti Mosjid, Sah Jehan egykori palotája és Aurangzebe nagy moséja, de gyönyörű még Ranjit Singhnek, a síkh hatalom lángeszű megalapítójának mauzoleuma is. Várát a nagy Akbar helyezte mostani alakjába, de már Aurangzebe idejében hanyatlani kezdett a város és különösen sokat szenvedett Ahmad-Sah-Durani betörése által. Ranjit Singh uralma alatt még újra feltűnt Lahore szerencsecsillaga, de fénye már a kialvó mécses utolsó lobbanása volt. Ranjittal megszűnt Lahore önállósága és 1849 óta angol uralom alatt van. Ma nagy gyártelepek hirdetik kereskedelmi és gazdasági fontosságát. Sok műhelyt láttam, melyekben művésziesen készítik az arany és ezüsttel incrustált vas- és rézedényeket, ékszerfoglalatokat és más effélét.
Bennszülött kereskedők
Fürdőző singhalezek
Mount Lavinia
E város környékén is sok az érdekes és fontos rom, melyek Lahore egykori nagyságáról szólnak; ezek közül kiválóbbak Jehangir pompás mauzoleuma, Anarkilli hatalmas síremléke és szép még ma is Sah Jehannak Cashmier utánzatú hires Salimar.kertje, mely kétszáz évnél idősebb. Óriási mangofáin, százados narancs- és fügefáin, mindenen meglátszik e nagy idő, csupán a hófehér márvány tartotta meg ifjúságát, melyből kerítése, lépcsőzete, kioszkja és nagy tavának medenczéje készült.
Kandyi régi buddhista templom
A madurai templom bejárata
Lahoreban a mohamedán és sikh elem uralkodik és szórványosan már láthatók a középázsiai karavánok, melyek azt mutatják, hogy közelebb jutottunk az angol határhoz, hol a vasutak megszűnnek és a személy- s árúközlekedés teveháton történik lassan és bizonytalanúl.
Pária-család Dél-Indiában
Reggeli séta palankinon
E cantonementban van az a múzeum, melynek igazgatója Rudyard Kippling édes atyja volt és az ifjú Kippling is e városban töltötte ifjúsága nagy részét. A múzeummal szemben fekvő parkban áll a „zamzamah”, a gyönyörű czirádákkal díszített bronzágyú, mely nagy benyomást tehetett a gyermekifjú fogékony lelkére, s melyről oly meghatóan emlékezik meg Kim czímű művében. A várt és várost megtekintve, mely nem igen különbözik az eddig leírt mohamedán jellegű helyektől, folytattam utamat utazásom legészakibb pontja, Peshawur felé.
Hyderabad megalapítójának mauzoleuma
Fakir produkcziója Bombayban
A maharadzsa fiának házassági menete
Ez ismét tizenhat órai út, mely érdekes területen visz keresztül. Az eddig látott területek képe kezd teljesen megváltozni. A mindinkább emelkedő fensíkon emberi kéz által termékenynyé művelt gabnaföldek láthatók, de a természet által önként nyujtott növényzetek örök zöldjét hiába keressük. Nagy kopár bazalt-sziklatömegek meredeznek elénk, mintegy előre vetett árnyai a távolból már látható cashmieri gleccsereknek. És áthaladunk mindazokon a történelmi nevezetességű helyeken, melyek az északról jövő hódítók pusztító csapatainak legelső áldozatai voltak, és azt hiszem, hogy a közel vagy távol jövőben India sorsa ismét e helyeken fog dülőre jutni.
A delhi-i nagymecset
Lahorei vásár
Észak-indiai tipusok
Az út mentén fekszik Rawal-Pindi, mely Angliának talán egész Észak-Indiában legmegerősítettebb pontja; csak néhány mérföldnyire fekszik Cashmier határától és az odavaló kirándulásoknak is kiinduló pontját képezi; úgyszintén elmegyünk Attock Bridge erőd mellett, mely már azért is különös nevezetességgel bír, mert Indiának minden északról jövő meghódítója itt kelt át az Induson, így Nagy Sándor (Kr. e. 326.), kinek átkelésének emléke, az óriási híd még ma is fenáll. Ez volt a kapuja Timurnak 1397-ben, valamint a XVIII. század elején Nadir sahnak.”
Pihenő
Átvonulás a Khaiberen
Utcza Gwaliorban
Gervai Dezső 1904 telén indul világkörüli utazására, melynek első komolyabb állomása, a könyvben részletesen bemutatott India. A történet a könyvben végül azzal zárul, hogy a „Tara” nevű hajóval hagyja el Indiát Gervai és utazik Szingapurba, majd onnan az N.D. Lloyd „Sachsen” nevű hajójával tovább Kína felé. Lényegében tehát egy világkörüli utazás egy töredék epizódját ismerhetjük meg a műből, de ahhoz képest, hogy Gervai Dezső sem előtte, sem utána nem írt több könyvet, kimondottan pozitív kritikát kapott. A korabeli újságokban megjelent egyik cikk például azt emeli ki, hogy a meglehetősen elkoptatott útleírás műfajában új színt tudott hozni és emellett Indiáról is tudott olyan részleteket bemutatni, amit eddig magyar szerző nem írt meg. Stílusát is dicsérik és kiemelik, hogy jó megfigyelőképességű, kellemes elbeszélő és jó humorú a szerző. Földrajzi témája miatt a „Földrajzi Közleményekben” is foglalkoztak a kötettel. Cholnoky Jenő, az általa írt véleménycikkben is alapvetően elismerő hangon nyilatkozott a könyvről, bár számos tárgyi tévedésre hívja fel a figyelmet a szerző ténybeli ismeretei tekintetében. Például jelzi a földrajzi tévedések esetében, hogy a szuezi csatorna jobb oldalán nem Líbia, hanem az arab sivatag van vagy éppen, hogy az indiai nagy folyók helyváltoztatásaira a hőségnek van befolyása állítást semmi nem támasztja alá. Történelmi és egyéb hibákra is felhívja a figyelmet és azt is megjegyzi, hogy nyelvezetét tekintve zavaróan sok az angol és spanyol kifejezés a könyvben. Mindennek ellenére azonban értékes és kedves olvasmányként ír róla, a szerző saját maga által fotókat pedig kimondottan dicséri és összességében melegen ajánlja a művet, ami Cholnoky esetében nem volt mindig alapértelmezett. A könyv sikerességét mutatja, hogy 1905. március 23-án a Magyar Földrajzi Társaság estélyén Gervai Dezső „Utazás Indiában” címmel tartott felolvasást.
Önsanyargató fakir
Fakirok élete a Ganges partján
Fedélközi utasok a Tara-n
A „kedves” kifejezés valóban találó a könyvre. Jó olvasni. Semmi extra, de mégis remek élményt nyújt. Stílusa jó, valóban érdekes epizódokat említ Indiáról és a fotók pedig egészen izgalmasok. Nagyon boldog voltam, amikor sikerült beszereznem, pláne, hogy kisfaludi Pikéthy Tibor könyvtárából a híres zeneszerző által dedikált példányt. A könyv ritka, bár nem beszerezhetetlen, hiszen időről-időre felbukkan internetes piacterek kínálatában, így aki meg szeretné vásárolni az egy kis türelemmel és böngészéssel, jó eséllyel be tudja szerezni. Elektronikus formátumban jelen ismereteim szerint nem fellelhető, de terveim között szerepel, hogy idővel az lesz, mert egy remek útleírás és az India iránt érdeklődők számára valódi alapmű. Gervai Dezső körbe utazta a világot és vélhetően sok-sok további élményt jegyzett fel saját kis útinaplójába, de Indián túli kalandjait sajnos már nem osztotta meg az olvasókkal, így mint egykötetes szerzőtől, mi is búcsúzunk tőle az ELBIDA projektben. Lassan túljutok a vizsgaidőszakom kötelező kihívásain és remélem a nyár kezdetén neki tudok állni elektronikus archívumom építéséhez, amelyben Gervai is biztosan helyet fog kapni, „A maharadzsák hazájában” című művével. Az élet akarom mondani a blog azonban addig sem állhat le, így jövő héten menetrend szerint érkezik az új bejegyzés, hogy pontosan mi, a sok fejemben lévő útleírás közül, az még a jövő zenéje.