Időszaki kiadványok

A periodikákat rendezgettem a könyvespolcomon, amikor a kezembe akadt a „Népszerü Természettudományi Előadások Gyüjteménye” című kiadvány egyik kötete. Az 1876 és 1885 között megjelent tudományos kiadvány, a Magyar Királyi Természettudományi Társulat gondozásában jelent meg Budapesten. Az érdekes időszaki kiadványból ismereteim szerint összesen 51 szám létezik. Különböző izgalmas és érdekes természettudományi előadások leírása olvasható bennük, a tudományágak széles köréből. Sokáig kerestem az egyik 1883-as számot, amiben Dr. Szabó József híres magyar geológus egy különleges amerikai utazásának története olvasható. A szerző 1882 nyarán Montreálba megy a „American association for advancement of science” vándorgyűlésére, ahová Európából mindössze tízen, míg Magyarországról egyedül ő utazott. Amerikából hazatérve, élményeiről és tapasztalatairól két előadásban mesél a Természettudományi Társulat estélyen, 1882. december 1-én és 15-én. A előadás leírta 1883-ban jelent meg a Népszerű Természettudományi Előadások Gyűjteménye sorozat VI. kötetének, 41. számában. Dr. Szabó József úti beszámolója összesen144 oldal és három ábra található benne.

Népszerű Természettudományi Előadások Gyűjteménye

Szentmiklósi Szabó József bányamérnök, geológus 1822. március 14.-én született Kalocsán. Apja Szabó Ferenc József a kalocsai érsekség főpénztárnoka volt, míg édesanyja hódosi Karácsony Anna. Tanulmányait szülővárosában Kalocsán kezdte meg, majd 1837-ben a pesti egyetemre került, ahol két évig filozófiát, majd két évig jogot hallgatott. 1841-ben, amikor egyetemi tanulmányait befejezte, Selmecbányára került, ahol Hánrich Ferencz a kincstári uradalmak főügyvédje mellett töltötte le jogi gyakorlatát. Selmecbányán került kapcsolatba a bányászattal és olyannyira megkedvelte a területet, hogy 1842-ben beiratkozott a Bányászati Akadémiára, ahol szorgalmának köszönhetően királyi ösztöndíjban részesült. A bányászati tudományok területéről elsősorban a kohászati terület érdekelte, ennek a gyakorlati oldalát is igyekezett elsajátítani. Ferenc öccsével 1844 nyarán beutazta Morvaországot, Sziléziát, Galíciát és Poroszországot valamint Oroszország határmenti területeit, ahol kohókat, gyárakat és iparterületeket látogatott meg. 1846-ban fejezte be tanulmányait a bányászati tudományokból és még ugyanebben az évben ügyvédi diplomáját is megszerezte.

Dr. Szabó József

1840-től aktívan tanult nyelveket is. Latin, francia, angol és német nyelven beszélt és írt, de olaszul, szlovákul és görögül is értett. 1846-ban gyakornokként a zsarnoviczai ezüstkohónál alkalmazták, majd 1847-ben Felsőbányán lesz az érckémlelő hivatalban gyakornok. 1847-ben pályázatot nyújtott be a budai József-ipartanoda vegytani és kézműtani tanszékének tanári állására. 1849-ben júniusában Kossuth Lajos pénzügyminiszter Budára rendelte és a minisztérium bányászati osztályába, a vármegyék salétromfelügyelőjének nevezte ki. Bejárta Erdély és az Alföld salétrom lelőhelyeit, amely út során szerzett tapasztalatait összegyűjtötte és könyv formájában ki is adta. A szabadságharc után felkérték a pesti egyetem ásványtani tanszékére előadónak, de nem vállalta el, inkább helyettes oktatói feladatokat végzett és mellette, 1851-ben filozófiai doktori diplomát is szerzett. Helyettes oktatóként 1851-től ásványtant, majd kémiát tanított. 1855-ben a budai főreáliskola rendes tanára lesz. 1858-ban a pesti kereskedelmi akadémia kémiai és kísérleti fizika tanárává nevezték ki, majd 1860-ban az intézet igazgatója lett. 1861-ben a kormány küldöttjeként vesz részt a londoni világkiállításon, majd hazatérését követően 1862-ben megkapta a pesti egyetem ásványtani tanszékének végleges tanári kinevezését és ezzel Ő lett a tudományegyetem első ásványtan-földtan professzora. Még ebben az évben a budai Bányabíróság ülnöke lett. 1875-ben a budapesti egyetem dékánja, majd 1883-ban rektora lett. Ő alapította meg az egyetem ásvány, kőzet és őslénytani gyűjteményét, valamint ő írta Budapest és környékének első földtani térképét és leírását. Munkája során bejárta Európát, Afrikát és Amerikát. A Magyar Királyi Természettudományi Társulat tagja, később titkára is. 1870-ben a társulat alelnökének, majd 1883-ban az elnökének választják. Az 1858-ban közétett és Nagy Károly díjjal jutalmazott, „Pest-Buda környékének földtani leírása” című akadémiai pályamunkája alapján, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1867-ben már az akadémia rendes tagja, majd 1888-tól igazgatója lesz. 1894. április 10.-én, 72 évesen, Budapesten hunyt el. A magyar geológus iskola megteremtőjének sírja a Kerepesi temetőben található.

Részlet a műből:

„Washingtonból kezdettem meg az Overland-utat azon szándékkal, hogy ha fárasztónak nem találom, San-Franciscoig ki sem szállok s a megszakításokat majd a visszautazásra hagyom. Washingtonból az Alleghanikon keresztül menve, a Mississippi völgyébe ereszkedtünk le. A hegyi vidék csínos; keresztül utazni kellemes. Erdők, helységek, intenzív mivelés s a részletekben gyakran feltalálható amerikai sajátság, valamint a sokszor szembeötlő nagy mérték a benyomást változatossá, az időzést kellemessé tette. Utam első nagyobb városa Cincinnati, a legnémetebb városa az Államoknak. Ha számra nézve túl is tesz rajta New-York, de aránylag itt van több. A városon keresztül menő csatornának helyi neve Rhein; és «Ueber den Rhein» már csupa német szót hallani. Csak itt láttam a vasúti menetrendet, a «folder»-t német kiadásban is, másutt sehol. A helyi lapok egyikében (The Enquirer) olvastam, hogy Reményi az évszak nagy részét a délen tölti; megy Texasba, Kubába és Mexicóba. Joseffy zongoraművész Budapestről Newportban nyaral. Játékáról dicsérőleg emlékeztek meg New-Yorkban is.

New York

Mentől közelebb a Mississippi árteréhez, annál dúsabb humuszban a talaj roppant kiterjedésben. E hatalmas folyó vize felette iszapos, mit a bele folyó Missourinak köszön. St.-Louis-nál mentünk rajta keresztül, mely város a nagy Mississippi-völgynek csaknem pontosan a közepén van. Az út folytatólag Jowa szép és termékeny sikságán visz keresztül s így értünk a Missourihoz, melyen 0maha-nál keltünk át. A Pacificvonalon ez nevezetes pont. Eddig express sebességgel ragadott a gőz s daczára a Pullman car-nak az utazás fárasztó. A hosszú kocsiknak az a kellemetlenségök van, hogy a fordulásoknál a rázás és lökődés, főleg a kocsi végein, oly tetemes, hogy írni lehetetlen, sőt az olvasás is bajos. Egyszer egy urat lökött meg mentében úgy, hogy egy hölgy ölébe esett, másszor a szerecsen «porter» egy úr nyakába borúit, harmadiknak fejét vágta a kocsioldalhoz. Washingtonból Omaháig három nap és éjjel kellett utazni.

A Niagara folyó az esés topográfiája (kép az eredeti műből)

A Nemzeti Bank épülete – Chicago

Omahánál kezdődik a szorosabb értelemben vett Overland-út. Az Atlanti államokból idáig nagyszámú vasút-vonal jön, míg Omahától nyugotra egybeszorítva folytatják az utat. Omaháig jőve, lefelé hajolt a terület, Omahától nyugotra folytonos emelkedés napokig. Innét a gyorsaság is csekélyebb. Eddig 44—50 angol mérföld esett egy órára, Omahától csak vagy 22. Ez azután lehetővé teszi, hogy a kevésbbé fárasztó kocsizás mellett a még hátralevő 1867 angol mérföldnyi három napi utat a Csendes tengerig egy folytában tegyük meg.

Vasútállomás – Chicago

Yellowstone-gejzir (Kép az eredeti műből)

Kezdetben végtelennek látszó lapály: a vasút vagy 400 mérföldig mathematikailag egyenes vonalban van vezetve. Nebraskán átmenve, van a legújabb Buda (legrégibb az Újházi telepítette New-Buda, mely Jowaban van, újabb Kansasban, ez Nebraskában a legújabb). Este 9-kor értünk oda, de annyit kivettem, hogy az egész Buda állomás vagy öt házból áll; van azonban telegraf-hivatala és több vonal ágazik el onnét. Csak legújabban keresztelték át. Megelőzőleg két neve is volt: előbb Kearby, aztán Shelby.

Salt Lake City

“Wyoming territórium felé a tanyák megszűnnek és kezdődnek a prairiek, végtelennek látszó legelőkkel, melyeken a marhának sok ezre legel, gyakran keverve juhval, lóval. EMONS geológ jutott eszembe, ki említette, hogy az ő mellékfoglalkozása épen ezen a vidéken a baromtenyésztés. Ez pénzt hoz; a tudomány után megélni alig lehetne. A fű most már mint széna állott lábon, s mire lelegelik, jön az új hajtás. Az állat egész éven át künn van; a táplálék sohase fogy ki.

A Niagara-zuhatag szelvénye (Kép ez eredeti műből)

A talaj folyvást emelkedik s egyúttal soványodik. Itt van a sajátságos amerikai ürgének (prairie dog) a hazája; társaságban élnek a nagy területen egyes telepekben, hol számos lyukat ásnak, s a lyuk mellett két lábra állva néznek szét; olykor a vasút közvetetten közelében láthatók. Nagy ritkán egyes antilope kerül a láthatárra, de a Pacific-vonalon bölénycsorda többé nem száguld keresztül. A telepedés annyira haladott, hogy ez a látvány most már a történelemé; nagy olajfestményben megörökitve többi között New-Yorkban a Múzeum zoológiai osztályában érdekkel néztem. A bölény, szarvas, medve stb. távolabb a vasúttól, északra, a hegység erdejében meghúzódva él és tetemesen fogy.

New Haven látképe

A vidéki Amerika, Denver közelében

Az emelkedés folytonosan tartván, nyugat felé a láthatáron a Kocky Mountains csúcsai s gerinczei kezdenek feltűnni, majd nemsokára kivehető, hogy az északi oldalakon és a szurdokokban hó van most augusztus elején is. A magas hegyláncz a lankás sikból hirtelen emelkedve, impozáns látvány: valósággal chinai fal, melyen túl hatolni az amerikai sokáig nem is gondolt. A dolgok előbbeni állását egy amerikai iró ilyképen ecseteli: «Mennyi változás a Pacific-vasút óta! Azelőtt az E. Államok ÉNy része a térképen egy zöld és egy barna folttal volt jelölve megállapított határvonal nélkül, melybe az volt beírva, hogy «Indián Territory» és Oregon. Ott mindenki csak azt a szabálytalan sokszöget látta és nem képzelte, hogy az a terület bizonyos számú acreból, sziklából, erdőből, tóból, folyókból és lakott helyekből áll, melyeket a kékellő égboltozat föd be, hol eső hull az igazra és nem igazra, az elsőt képviselvén a vadállatok, a másikat a vademberek. Mennyi változás! Államok és territóriumok egész sora keletkezett azok szeme láttára, kik az iskolában még csak az említett két színes sokszöget látták a térképen odafestve.»

Washington

A vasút a legalacsonyabb hágót keresi ugyan, az első gránithegység táján mégis 7300 láb magasságban jár. Nemsokára a legnagyobb magasságot 8235 lábat éri el a Sherman-hegyen, hasonnevű állomásnál, honnét aztán újból lefelé száll azon a kietlen fensíkon, melyet méltán mondanak a nagy amerikai sivatagnak. Két napig megy az ember ezen a poros és tájképileg is árva vidéken, melynek hegyei kopárak, a völgyben rendesen néhány üröm-kóró (sage brush közönséges néven) képezi a növényzetet. Szinte jól esik e fensík közepén az ottani mélyedményben (4294′) Utah territórium hírneves vidékén a Nagy Sóstó körül látni a szép zöld oázt, melyet a mormonok szorgalma a völgyek mentén messze terjedve idézett elő. Itt van a Salt Lake City, minek ők Zion nevet szerettek volna hivatalosan adni; ez azonban nem esik a Pacifie-vonalba, hanem egy más mormon város 0 g d e n, mi némileg északra van tőle, és fele útja San Francisconak Omahától. Azon kizáró lét, melyet a mormonok ide vándorolva kerestek és kezdetben találtak, már rég megszűnt. Gentilis-ek, miként ők a nem-mormonokat nevezik, főleg a bányászati vállalatok, de még a vasút által is napról-napra többen telepednek le közöttök, persze nem nagy elragadtatására az apostoloknak. Már a fő vendégfogadók is ezek kezében vannak magában Salt Laké City-ben is; a mormon boltok azonban felismerhetők egy «istenszem»-ről, mely alatt e betűk állanak: Z. C. M. I. (Zion Cooperativ Mercantile Institution). Utah után következik Nevada territórium. A tájkép folyvást a szomorú fensík-pusztaság, csak a hegyek beljében néz ki a dolog szebben; itt van a sok ezüst, arany, réz, higany, ólom stb., a fővonaltól többékevésbé félre esve. Nevadából Kaliforniába érve, már a határon változik meg minden. Este a Pullman car kényelmes ágyában, már a hatodik éjjel való lefekvéskor még 7000 láb magasságban jártunk, de kivehető volt, hogy erdőn megyünk keresztül és reggel Sacramentoban a «break-fast»-et 11 láb magasságban töltöttük el a tenger felett.

A Niagara vízesés

Omaha

Sacramento és San Francisco mint végállomás között még egy rendkívüli látvány volt Benici a városánál. Itt pár év óta a vasútvonalat vagy 50 mérfölddel rövidítették azáltal, hogy egy öbölt képező vízen szállítják át a vonatot «Solano» nevű gőzkompon, melyet méltán «mammut ferry»-nek neveznek, mert ez a világon a legnagyobb komp és szélességét tekintve, felülmúl minden eddig épített vízi járművet. Van rajta egymás mellett 4 vaspálya, melyen az egész vonat elfér. Összes szélessége e gőzkompmk 116′, hossza 424′. A legkönnyebb módon ment rá és jött le róla vonatunk, úgy hogy semmi hátráltatást sem tapasztalva, megérkeztünk 0akland-ba, mi szemközt áll San Franciscoval, elválasztva a kikötőül szolgáló öböl által. Itt a Pacificvasutat elhagyva, fehér gőzkompra szálltunk, mely hasonló a new-yorkiakhoz, csakhogy nagyobb, és hét napi Pullman-car fogság után szerencsésen bejutottam a világ legnagyobb vendégfogadójába, a «Palace Hotel»-be, a Pacific-part legnagyobb városában, Friscoban, miként kedélyesen rövidíteni szokták.”

San Francisco

A szerző eredeti úticélja Kanada, azon belül is Montreál volt. Készülve az utazásra azonban úgy döntött, a tengerentúli meghívás kiváló lehetőség arra is, hogy beutazza az Egyesült Államokat és megismerje természeti, etnográfiai és kulturális szempontból is az izgalmas országot. Lemondott az angol-canadai óceán hajózási társulatnál a meghívott vendégek számára fenntartott kedvezményes hajójegyéről és helyette a jóval költségesebb Liverpool-New York vonalat választotta. A Cunard line, „Servia” nevű hajójával 8 nap alatt átkelve az óceánon, 1882. július 17.-én érkezett meg New Yorkba. Az amerikai utazás ezen a ponton veszi kezdetét. A szerző nagyjából két hónapig tartó utazása alatt keresztülutazza Amerikát, majd a montreáli vándorgyűlést követően ismét New York felé veszi az irányt és a kirándulásának a kiindulópontjába visszatérve, 1882. szeptember 12.-én hagyja el az országot az „Alaska” nevű hajóval, majd hét nap múltán érkezik meg ismét Liverpoolba.

Ricmondi utcarészlet

St. Louis közelében

A nyomtatásban megjelent előadás igen sokrétű. Szabó József nem csupán az utazás élményeiről mesél, hanem sok szempontból elemzi is a bejárt országokat, elsősorban az Egyesült Államokat. Nagy érdeklődéssel és tudományos alapossággal figyeli meg az ország sajátosságait és jellemzőit, de mai szemmel olvasva beszámolójában néha bántó előítéletességgel ír. A könyv első szakasza, a konkrét utazás leírását tartalmazza, majd azt követően bemutatja az ország természeti viszonyait, vízrendszerét és klímáját is. A szerző a további részben néprajzi és kulturális szempontból jellemzi Amerikát, részletesen mesél Észak-Amerika népeiről, a nevelésről, tanításról, vallásosságról és a nőtiszteletről is. A mű legvégén magyar és egyéb forrásmunkákat mutat be, melyek az országgal foglalkoznak.

Vasútállomás Kansas közelében

Szabó József műve nagyon érdekes, de tény, hogy olvasás közben fejben kellett tartanom azt, hogy 1883-ban jelent meg. Az etnográfiai és kulturális részben sok olyan mondat olvasható, amely az érzékenyebb lelkű olvasók számára zavaró lehet. Gondolok itt, előítéletes, általánosító és sok ponton felszínes véleménynyilvánításra. Persze 1883-ban másként gondolkodtak sok mindenről és más volt az elfogadott álláspont bizonyos kérdésekben is, de még emellett is kicsit túlzó a szerző előítéletessége. Más művek esetén is elő-elő fordul hasonló, de talán nem ennyi. Mindettől függetlenül azonban érdekes és izgalmas munka, jó volt olvasni. Lendületesen lehet haladni vele, de néha a könyvben felbukkanó statisztikai és tényadatok megtörik ezt a lendületet, azonban szerencsére nincs zavaró mennyiségben mindez. A művet nem egyszerű beszerezni. Nem állítom, hogy különleges ritkaság, de semmiképpen nem könnyen hozzáférhető tömegtermékek, a Népszerű Természettudományi Előadások Gyűjteménye keretében megjelent füzetek. Szabó József „Észak-Amerikai utam vonala” című része, pedig a füzetek között is a ritkábbak közé tartozik. Szerencsére azonban, ha valakit érdekel, akkor elektronikus formátumban letölthető a Debreceni Egyetem elektronikus Archívumából az érdekes amerikai utazás leírása. Az ország iránt vonzalmat érzőknek kifejezetten ajánlom, de azt gondolom mindenkinek izgalmas és sok ponton gondolatébresztő olvasmány lehet Szabó József geológus különleges műve. Ismereteim szerint a szerzőnek más országba tett utazásáról is született írásos beszámolója, valamint a most bemutatott amerikai utazásáról is, több időszaki kiadványban jelent meg leírás más-más fókusszal, így amikor sikerül beszereznem ezeket, akkor  visszatér még Dr. Szabó József geológus az ELBIDA projektben.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Post comment