Könyvek

A sok ritkaság után jöjjön ismét egy könnyen elérhető, olcsó, de semmiképpen nem félredobandó útirajz. Rákosi Viktor írói életműve egészen lenyűgöző, műveinek száma túllépi a hatvanat és köztük meghúzódik egy olyan is, amely tökéletesen illeszkedik az ELBIDA projektbe. A „Kóborlások itthon meg idegen földön” címmel megjelent mű nem egy nagy utazás története, hanem több, a szerző által bejárt országokban szerzett benyomások és élmények gyűjteménye. Rákosi vitathatatlanul jól írt, így mondani se kell, hogy ezek a hosszabb-rövidebb úti beszámolók igazán élvezetesek. A könyv két nagy blokkból áll. Az „Itthon” blokk az akkori Magyarország területén tett utazások élményeiről mesél, míg a vaskosabb „Külföldön” blokk, a szerző által bejárt számos országból származó impressziók gyűjteménye. A jól ismert magyar bölcsesség, miszerint „olcsó húsnak, híg a leve”, ez esetben nem igaz. A könyv elsőként 1903-ban jelent meg Budapesten, a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság gondozásában, de több kiadást is megért. Az ELBIDA projekt hátterét adó gyűjtemény része, egy második kiadás, mely a “Rákosi Viktor (összegyűjtött) munkái” sorozat VI. köteteként, 1904-ben jelent meg. A 330 oldalas könyvben illusztráció vagy kép nem található.

Stockholm

Rákosi Viktor író, újságíró, humorista, országgyűlési képviselő, sportvezető, születési nevén Kremsner Viktor, írói nevén Sipulusz, 1860. szeptember 20-án született a Zala Megyei, Ukk településen, egy nagybirtokos család gyermekeként. Szülei Kremsner János (aki családi nevét 1867-ben gyermekeivel együtt változtatta Rákosira) és Vogel Anna 1862-ben tönkrementek a mezőgazdasági válság következtében, így a Dunántúlról a Székelyföldre került fiúk Viktor, ahol egyik testvérénél Rákosi Bélánál, a gyergyóditrói orvosnál nevelkedett. Tizenegy éves korában, Rákosi Jenő a tizennyolc évvel idősebb bátyja magához veszi és a piaristák pesti
gimnáziumában taníttatja. Tizennyolc éves korától újságíró, előbb a Nemzeti Hírlap, majd a Pesti Hírlap hasábjain jelentek meg írásai, 1881-től pedig bátyja, Rákosi Jenő lapjánál, a Budapesti Hírlapnál lett belső munkatárs. 1891-től tagja a Petőfi Társaságnak és 1887-től a Kisfaludy Társaságnak is. Írói álneve a Sipulusz, hamar ismert lesz az egész országban. Ezt a nevet testvérbátyja választotta ki számára, mely név egy gyermekkori elferdített szó tréfás felújítása.

Rákosi Viktor

1888-ban a velencei nemzetközi irodalmi kongresszuson Magyarország képviselője, majd ezt követően több más külföldi hírlapírói gyűlésen megfordult nemzete képviseletében. Többször beutazta Nyugat Európa országait és megfordult a Balkánon és Törökországban is. 1894-ben megalapította és sikeresen szerkesztette is a Kakas Márton című élclapot, mely a kor egyik népszerű humoros hetilapja volt. 1901-ben Országgyűlési képviselő lett Hajdúnánáson. Népszerűsége politikusként is jelentős, de a legmagasabb körök, ellenzékiségét nem bocsájtották meg.  Mikor bátyja nemességet kapott I. Ferenc József királytól, ő is szerette volna megnyerni a maga és fiai számára ugyanazt a nemességet, de kérelme teljesítésére még a miniszterelnök pártfogása is elégtelennek bizonyult. 1902-ben egy rövid ideig a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke volt. 1911-ben régóta lappangó, időnként kiújuló betegsége végkép ágyba döntötte. Haláláig nem gyógyult meg. Tizenkét évig ágyhoz kötve élt, de ez sem vette el életkedvét, sem írói képességét. Betegágyában neje, Réczey Janka ápolta, emellett pedig nevelte hat gyermeküket és gépelte férje tollbamondását. 1923. szeptember 15-én, hatvanhárom éves korában, Budapesten halt meg. Felesége kilenc évvel élte túl, fiai közül az egyik a világháborúban esett el. Sírja ma is megtalálható Budapesten a Farkasréti temetőben. Elnémult harangok című regényéből Garas Márton és Balogh Béla rendezésében 1916-ban és 1922-ben film is készült.

Részlet a könyvből:

„Stockholmot, Svédország fővárosát, gyakran hallottam az észak Velencéjének nevezni.

Bergen

Részemről mindig nagy barátja voltam a hasonlatoknak. Megbocsátottam, ha szerelmes költők kedvesüket a csillaghoz hasonlították. Vidáman mosolyogtam, midőn ifjú hölgyek, a kiket az utcán megszólítottam, engem a majomhoz hasonlítottak. Derült lelki nyugalommal fogadtam, mikor ötödik gimnazista koromban irt első verseimre egy vidéki szerkesztő az állatvilágból vett és rám alkalmazott hasonlatokkal felelt.

Szófia

De az észak Velencéje dühbe hozott.

Ugyanazon a jogon Sárbogárdot a nyugat Tisza Roffjának és Lőcsét az észak Fehértemplomának lehetne nevezni.

Bukarest

Tagadhatatlan, hogy mind a két város, úgy Velence, mint Stockholm, sok víz közt fekszik, de annyira egyéni mindegyik, annyira különbözik a másiktól, hogy ez a hasonlat csak olyan embertől eredhet, a ki egyik várost sem látta.

Trieszt

A város egy része nagyon hasonlít Budához, a királyi várral és várkerttel. Ezt maga a svéd király mondta e sorok írójának. Én természetesen nem tiltakozhattam ez ellen, mert Buda csak nyerhet e hasonlattal.

Berlin

A svéd hallgatag, tiszta, jól termett, erős, pirosarcú, rokonszenves nép. Modora udvarias, finom, ő maga vendégszerető. Az utcákon nem igen csap zajt, még a gyermekek is csöndesen játszanak. Csak akkor lángol föl az arca, mikor a katonái masíroznak zeneszóval. Az a láng a régi dicsőség pírja. Stockholmban, egyetlen régi templomban, a hol XII-ik Károly is eltemetve nyugszik, hatezer zászlót mutogatnak, melyet a svédek mind az ellenségtől foglaltak el. Itt hát szeretik a katonát. Százan meg százan kísérik, mikor különösen a királyi kastély elé vonulnak, az őrséget fölváltani. És a legények szépek, daliásak, jól masíroznak és elegánsan tartják magukat.

Krakkó

A katonakultusz azonban nem annyit jelent, hogy fölösleges katonaságot tartanak. Ezt nem cselekszik. A rendes katonaság csekély. Tanító, tanár, iskola, emberbaráti intézet van sok. Említették is büszkén, hogy ezer berukkoló újonc közül legföljebb három-négy
nem tud írni-olvasni. A civilizáció ilyen magas fokára sem Németországban, sem Angliában nincs példa. Boldog ország, mely szerencsés helyzete következtében messze esik az európai érdekharcoktól, a nagyhatalmi politika veszedelmeitől, s üdvözülhet a maga fölfogása szerint, nem szól bele senki a dolgaiba.

Fiume

Oszkár király sem játszik mindig katonásdit. Ha Vilmos császár egyszer Berlinben civilben mutatná magát, az a halálozási statisztikában nagy mozgalmat okozna, mert legalább hatvanezer németet megütne a guta bámulatában. Oszkár király ellenben mindig civilben jár. Lehet, azért, mert ő nem Isten kegyelméből, hanem Napóleon kegyelméből uralkodik. Azzal akarja, jelezni a különbséget a Bernadotteok és az ős-dinasztiák közt. És nemcsak megjelenésében, hanem modorában is emlékeztet a polgárkirályra.

Konstantinápoly

Mikor az újságírók tiszteletére az operában díszelőadás volt, a király is ott ült egy alacsony földszintes páholyban. Az első fölvonás végén int egy a földszinten ülő frakkos úrnak, odahíjja, kezet fog vele, s az egész fölvonásközt átbeszélgeti vele. Nagyhatalmi fogalmak szerint ez a frakkos úr csak kamarás, főlovászmester és herceg lehet. Volt pedig, ez az úr Hjalmar Löcken, egy krisztianiai ellenzéki újság szerkesztője. Képzeld el, nyájas olvasó, hogy a mi királyunk a bécsi udvari operában odainti Inczédi Lászlót és tizenöt percig beszélget vele. Másnap a monarkia hatszáz lapja Inczédit kandidálja, legkevesebb külügyminiszternek. Stockholmban ezt a jelenetet egészen természetesnek találják, s Löcken barátunkból soha sem lesz külügyminiszter.

Párizs

Beszélik, hogy a király sokszor, mikor az utcán kocsizik, megáll, ha ismerőssel találkozik s elbeszélget vele.

Mostar

Stockholm egyike Európa ama ritka városainak, melyekben lefekvéskor nem kell a gyertyát elfújni, még pedig amaz egyszerű okból, mert meg se kell gyújtani. Éjjel tizenegykor egy kicsit besötétedik, ez tart éjfélután egyig; ekkor már virrad. De mikor legsötétebb van, akkor is bátran olvashat, irhát az ember lámpavilág nélkül. Valahányszor rongyos embert; láttam az utcán, mindig az jutott eszembe: ez bizonyosan gázgyári részvényes. Ez az örökös világosság meglehetősen izgatja az embert. Az éjszaka egy különös, félelmes, misztikus dolog. Homályba borul minden, a mit az ember napközben lát s e sötétséget képzeletünk ijesztő árnyakkal népesíti be . . . Itt, e csöndes távoli országba lépve, e nyomasztó árnyak elmaradtak tőlünk. Ott hagytuk őket a tengeren tul, ama nagy, népes, forrongó kontinensen, a hol a hatalmas nemzetek küzdenek a létért, hol milliók tespednek a nyomorban és az éhezőket katonai parádék muzsikájával altatják. Nehéz, sötét árnyak ezek: a kontinensen lakó ember súlyos gondjai. Itt mindig világosságban fürdünk . . . és mégis megdöbbent, fölizgat az éj elmaradása . . . semmi se figyelmeztet a megpihenésre, a lázas munkában való szünetelésre, az alvásira, a halálra … a természet mintha megszűnt volna foglalkozni velünk, elvonván tőlünk a nagy intő jelet, az
éjszakát. S addig el se tud aludni az ember, a míg táblákkal és duplafüggönyökkel egy kis mesterséges éjszakát nem csinál a szobájában.”

Amszterdam

Rákosi Viktor sikeres író volt. Könyvei népszerűek voltak, szerette a kor olvasóközönsége. A népszerűségének mi sem jobb bizonyítéka, hogy 1903-ban a Révai-cég megindítja összegyűjtött munkáinak egyöntetű kiadását a „Rákosi Viktor (összegyűjtött) munkái” sorozat keretében. A sorozatot Voinovich Géza szerkeszti, ő válogatja ki a napilapok hasábjain feledett Sipulusz cikkek javát is az összkiadás számára. A gyűjteményes kiadásnak óriási sikere volt, több mint tízezer példány fogyott belőle. Ennek a sorozatnak a hatodik köteteként jelenik meg, a „Kóborlások itthon meg idegen földön” című mű is. Apró érdekessége a könyvnek, hogy ha valaki
megfigyeli a könyv borítóját, akkor ott „Kóborlások otthon és idegenföldön” cím látható, míg a könyv belső lapjain olvasható hivatalos cím, a „Kóborlások itthon meg idegen földön”. A furcsaság okát, hogy ez most nyomdai hiba volt vagy tudatos döntés, nem sikerült kiderítenem.

Szófia

A szerző tollából az akkori Magyarország területén (akkor Erdély is a része volt) szerzett úti élményein túl, olvashatunk a mai Lengyelországban, Horvátországban, Olaszországban, Bosznia-Hercegovinában, Törökországban, Franciaországban, Hollandiában, Svédországban, Norvégiában, Németországban, Romániában és Bulgáriában átélt élményeiről és benyomásairól. Apró epizódszerű
történetek ezek, amelyek az utazásról és az adott országban megtapasztaltakról egyaránt olvasmányos formában mesélnek, több helyen kis humorral is megfűszerezve. Számomra szerethető volt a könyv, és ha egybevetem az élményt az árával is, amely gyakran ezer forint alatt marad, akkor bátran állíthatom, hogy az egyik legjobb ár/élmény arányú kötetről van szó. Természetesen, aki ismeretlen tájakra vezetett kalandos expedíciók élményeit keresi, az ne Rákosi Viktor művét válassza, ugyanakkor, aki európai utazások apró impresszióiról olvasna, az jó helyen keresgél. Bátran ajánlom tehát a könyvet, és bár említettem, hogy pár száz forint befektetéssel könnyedén beszerezhető kézzel fogható könyv formájában is a mű, emellett elektronikus formátumban is több oldalról elérhető és ingyenesen letölthető, így például az MTDA Digitális Könyvtár oldaláról is. A szerzőtől ezzel a bejegyzéssel búcsúzunk is az ELBIDA projektben, hiszen bár rendkívül termékeny író volt, utazással kapcsolatos munkája csak ez az egy jelent meg. Jövő héten visszatérünk és ismét kalandozunk egy kicsit a ritkaságok világában.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Post comment