Legutóbb Líbiában jártunk, most pedig Oroszországba utazunk. Dr. Thallóczy Lajos „Oroszország és hazánk” című műve különleges kötet. Valójában a könyv gerince nem utazásról szól, hanem sok-sok száraz adatról, mezőgazdaságról, kereskedelemről és iparról, mégpedig Oroszország és hazánk viszonylatában. A műnek ugyanakkor van egy közel 100 oldalas „úti emlék” blokkja is, amelyben a szerző Oroszországi élményeiről mesél. Egy olyan szerző, akinek élete és teljesítménye egészen figyelemre méltó. A könyv 1884-ben jelent meg Budapesten az Athenaeum Társulat gondozásában. A mű megjelenését a „Magyar Királyi Földmivelés, Ipar- és Kereskedelemügyi Ministérium” támogatta. A 276 oldalas műben 41 szöveg közé nyomott kép található, melyet Dörre Tivadar rajzolt.
 |
| Dr. Thallóczy Lajos |
Dr. Thallóczy Lajos magyar történész, politikus Strommer Benedek Lajos néven, 1857. december 8-án született Kassán, egy felvidéki német ajkú polgári családban. Apja Strommer Benedek, míg anyja Uhl Van der Well Margit volt. Nevét 1877-ben változtatta meg. Tanulmányait 1875-1879 között a budapesti egyetemen végezte, ahol középiskolai tanári és bölcsészdoktori címet szerzett. 1879-ben magyar gazdaságtörténetből magántanári képesítést szerzett. Rövid ideig a Magyar Nemzeti Múzeum, majd 1879-től a Magyar Országos Levéltár tisztviselője volt. 1874-1884 között a „Századok”, 1876-1880 között az „Archaeologiai Értesítő” segédszerkesztője, majd 1877-1878 között a „Magyar Gyorsíró” szerkesztője. 1883-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1895-től rendes tagja. 1913-tól a Magyar Történelmi Társulat elnöke és a magyar Balkán-kutatás megalapozója volt. 1885-től a közös Pénzügyminisztériumhoz tartozó udvari kamarai levéltár igazgatója. Gróf Tisza István miniszterelnök Thaly Kálmánt és Thallóczy Lajost bízta meg Rákóczi hamvai hazahozatalának lebonyolításával. 1908-tól osztályfőnök a közös Pénzügyminisztériumban, majd 1912-től valóságos belső titkos tanácsos, míg 1916-tól a megszállt Szerbia polgári kormányzója lett. 1916. december 1-jén Ferenc József temetéséről hazajövet Magyarország történelmének legsúlyosabb vasúti szerencsétlenségben halt meg Herceghalmon, 59 éves korában.
Részlet a könyvből:
„Az uráli kormányzóság középpontja Orenburg. Egyúttal az ázsiai orosz sivatag kulcsa. Mint sok orosz város: ez is parancsra keletkezett. Előbb várat emeltek, azután önkénytesen vagy önkénytelen lakosságot hoztak a városba. A mint keletnek és délnek haladunk, mindig Nagy-Péter és II. Katalin nevével találkozunk. Nagy Pétert az igazi orosz nem szereti. Szemére vetik, hogy nyakukra hozta az idegent, ösi szokásaikat felforgatta. Az unokáknak mintha fájna az elődeiken elkövetett kíméletlenség. S ez mutatja a császári-ács nagyságát. Az emberi tömegből ő ácsolt úgynevezett nemzetet, fegyveres csapatból hadsereget, területből államot. Nagysága abban áll, hogy felismerte, hogy kell nemzetével bánni, hogyan kell terjeszkedni. Katalin czárnő azt a munkát, melyet Péter szláv erőszakossággal kezdett, német szivóssággal folytatta. O fogta járom alá az orosz janicsárokat: az autonóm érzelmű kozákságot, hatalmas eszközt formálva belőlük. Az utódok haladnak ezen a pályán, nem csak a traditio, de az ösztön s a földrajzi lehetőség is űzi, hajtja őket terjeszkedésökben.
 |
| Munkás |
A Volga területétől délkeletre végtelen rónaság terül. A viszonyok Samarát tettek vasúti és közlekedési központtá. Itt van az astrachan-kaspii Volgahajózás s az Orenburgig épített vasút találkozója. Az Orenburgig terjed vonal lakatlan vidéken robog végig. Órák hosszant nézhetjük a puszta lapályt, élő nem tünik szemünkbe. Nagy ritkaság, ha egy-egy tatár ault (falut) pillantunk meg. Igazi aulok, palóczosan ejtvén ki az ólat. Nagy néha egy keservesen megaranyozott orosz templom pillant feléd, az a lehajlós ágú kettős kereszt is, mintha unná hirdetni a mindenható dicsségét, oly álmosan mered az égnek. A szélmalmok csöndesen pihennek a forró, szellőtlen időben.
 |
| Moszkva |
 |
| Lepényárús |
A legel ménes bámulva nézi a zakatoló vonatot, a vezérlő felágaskodva hegyezi füleit, a többi összebúvik, csak a kis tapasztalatlan csikó merészkedik előre. A vonat füttyétől az egész had megriad s porfelleg jelzi a merre elvágtattak. Végre elérjük Orenburgot, melyet az Ural folyó ural. Rozzant vasúti hidon kell átmenni, a mozdonyvezető keresztet vet, jó keresztény utasok szintén, még a tatár is gondolatban Allahhoz fohászkodik. Bizonyára ezt a hidat is megigazitják néhány baleset után.
 |
| Iván Blazsenoj templom |
 |
| Nagy-oroszországi parasztok |
A város maga, mint ilyen, arról nevezetes, hogy semmi különös nincs benne. Legfeljebb arról ismerjük meg Ázsiát, hogy a járművesek (kocsisoknak nem lehet neveznünk) beérik a kialkudott sommával. Hosszú, egyenes poros utczák, egy csomó keresztény templom s néhány mecset s hajdani vár romjai, melyet Pugacseff nem tudott megostromolni.
 |
| Mordvinok |
 |
| Kasan |
A város végén már karavánok állomásoznak. Karaj nyakú, álmosszemű tevék százszámra állanak sorjában, várva, a terhet. Mellettök kirgiz hajcsárok élvezetesen töltik a napot, a mennyi ben alusznak. A vezérfelügyelő hosszú hálókabáthoz hasonló felöltővel, felhajtott prémkámzsával a fején, csöndesen pipázik a teve púpján. Most van az ázsiai vásár évadja, mely néha félesztendeig is eltart.
 |
| Volgamelléki előkelő cseremiszek |
 |
| Keresztény cseremiszek |
Ázsia délnyugati sivatagbeli lakosai itt adnak találkozót egymásnak. Chiva, Bokhara, Taskend, Turkesztán, a kirgiz sivatag lakói ide hozzák nyers terményeiket, melyekért gyarmatárúkat és kelméket visznek cserébe.
 |
| Pogány cseremiszek |
 |
| Vot jákok |
A vásárt a várostól öt verstnyire tartják egy kaszárnyaszer épület óriási udvarán: a minamnoin. A sivatag állatvilága úristen adta nyelvét halljuk mindenfelé. Az európai elemet a rövidre nyirt hajú, hosszú szakállú muszkák képviselik. Főszerepet mégis az élelmes tatárok játszanak. Értenek az ázsiaiak nyelvén s nagyon ismerik a természetöket. De nézzünk körül a vásárban.
 |
| Kalmuk pagoda |
 |
| Kalmuk főnök |
Közepén a térnek óriási kutak, melyből ember, állat egyaránt s egyszerre iszik. A tértől oldalvást, oh csodák csodája, egy Hotel de Paris díszeleg, mely előtt pusztai kövérfarku juhok bégetnek, mig gazdáik bőrükre alkusznak. Odább van a rengeteg lóvásár, melyen a pusztai lovak mindenféle, szebbnél-szebb válfaja van képviselve, kezdve az erős csontú, kisfejü kirgiz lovon, a félvér arabsokig. Majd meg a kis, kajla szarvú marhacsordákhoz érünk, ezek jobbára baskírokéi, a sivatag tótjaié. Amott bőröket s gyapjút harácsolnak a taskendiek. Komoly nép, kikkel a muszkák is tisztelettel beszélnek. Ezelőtt tisztán cserekereskedést űztek, melynél természetesen a muszkák és tatárok nyertek. Most azonban a sivatagbeliek is szemesek s portékáikért megkivánják a szines rublákat. A vásár estefelé legélénkebb, fél Orenburg kint van s alkuszik akár vesz, akár nem. Este aztán megszólal a harmonika s az ázsiaiak ingyenes zeneélvezetben részesülnek. A kenyér, sajt és kvasz (kenyérpálinka) árusuk egetverő ordítozása összhangzóan vegyül a kínos dallamba.
 |
| Kalmuk tánczosnők |
 |
| Pusztabeli vásár |
Késő este volt, mikor egy jámbor kirgiz-karavánnal útnak indultam Orsk, egy pusztabeli mezváros, felé, mely ide 270 verstnyire esik. Útitársam és tolmácsom egy beyruthi görög volt, kit a sors forgandósága ide vezetett. Pénztárczákkal, kendőkkel, szappannal, kenőcsökkel kereskedett s a világ sokféle nyelvén beszélt : oroszul görögös, olaszul kirgiz kiejtéssel. Két tevét béreltünk, fizetvén egy-egyért a két napi útra 4 rublát, ő gondoskodott az élelmi szerekről is. Éléskamaránkban csaj, vagyis thea, uborka, hagyma és kenyér vitte a főszerepet. Kirgiz vezetőink öten voltának, kettő családjával, élemedett hölgyek és serdül kirgiz csemetékkel, kik még nem érdemelték ki az önálló ruházatot s csak néhány rongygyal fedték be gyenge, de piszkos tetemöket.
 |
| Sátor alatt tanyázó kirgizek |
 |
| Karaván |
A teveháton utazás nem tartozik a legfőbb gyönyörök közé. Volt alkalmam a külső ó-budai s újpesti kövezeten üres seres kocsikon utazhatni, de ez gyorsvonat e sokat és méltán dicsért állat ügetéséhez képett. Ön-anatomiai tapasztalatokat tehetünk belső szerveink jó vagy rossz voltáról. Szerencsére éjjel utaztunk s igy a hőség, ez a kellemes kisérő elmaradt.
 |
| Borszállítás |
 |
| Georgiai szépség |
Holdvilágos szép éjszaka volt, mikor az avar sivatagba hatoltunk. A karaván eleinte elég élénk volt, az egyik kirgiz valami nótafélét zümmögött, a hölgyek — úgy vettem észre — a vásárfián veszekedtek, a gyermekek pedig egész európaiasan lármáznak, sivalkodtak, kis hija volt, hogy le nem estek a teve hátáról. Útitársam — Trandafir volt a neve — tapasztalatairól beszélt és elhitette velem, hogy belőle pasa is lehetett volna. Éjfélkor minden elcsendesedett, csak a tevék egyhangú ügetése hallatszott. A hold és a csillagok messzire láttatták a mérhetetlen pusztát, melyen a magas füvön kivül egyéb nem terem. Nagy néha robogott el mellettünk egy kirgiz lovas éles Hurun kiáltással, a mi üdvözlégyet jelent. Reggel felé négy hosszú pikás kozák őrjárat vágtatott felénk, daliás alakok, kérdezték, hová, honnan s egy charassoval (jól van) tovább álltak.”
 |
| A Tiflis melléki grúz templom |
 |
| Cserkeszek |
Thallóczy Lajos utazása leginkább Oroszország déli vidékeit érintette. Hosszabb ideig tartózkodott Odesszában, Kijevben és Moszkvában, majd bejárta a Volga vidékét. Kirándulásokat tett az ázsiai Oroszországban is. Ezt követően bejárta a Kaukázust és a Krímet. Nagyjából egy évig tartott a tanulmányút, amely eredeti célja az volt, hogy az út során szerzett információkból és tapasztalatokból megszülessen ez a könyv, melynek eredményeként a szerző remélte, hogy a hazai olvasók véleményét tudja formálni Oroszországról, vagy ha nem is sikerül a sok „balvéleményt” eloszlatni talán további Oroszországról szóló művek létrejöttét elősegíti, ezzel tágítva ismereteinket a hatalmas országról. Meggyőződése volt, hogy Magyarország fejlődése szempontjából kulcsfontosságú az Oroszországgal való kapcsolatunk.
 |
| Georgiai muzsikusok |
 |
| Bakcsi-Szeráj |
Thallóczy Lajos könyve nem egy
kalandos expedíció leírása, még ha csupán az utazási blokkra is koncentrálunk. Sokkal
inkább egy leíró jellegű úti beszámoló számos néprajzi elemmel vegyítve. Sokat
ír a helyi emberek, népcsoportok külső jegyeiről, öltözködésükről,
szokásaikról, dominánsan objektív jelleggel, de néha megenged magának a szerző
saját benyomások vagy tapasztalatok alapján megfogalmazott véleményt is.
Itt-ott történelmi visszatekintésekben meséli el az adott térségről, amit
fontosnak tart.
 |
| Csufut-Kaleh |
 |
| Krimi tatárok |
Thallóczy műve izgalmas olvasmány lehet azoknak, akik érdeklődnek a térség iránt, vagy éppen néprajzi jellegű információkra van szükségük a régi Oroszország területén élő népcsoportokról. Bár sok szempontból száraz a könyv első mezőgazdasági, kereskedelmi és ipari blokkja, mégis ajánlom mindenkinek, hogy olvasson bele, hiszen sok érdekes adatra lelhetünk a közel 140 éves helyzet elemzésében. A könyv ingyenesen letölthető az Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárából, így anyagi áldozatok nélkül is betekintést kaphatunk Thallóczy Lajos művébe. A szerzőtől még nem búcsúzunk, hiszen ha minden igaz van még neki az ELBIDA projekt profiljába vágó műve. Bár a gyűjteményemben a szerzőnek ez volt az egyetlen könyve, de a gyűjtemény folyamatosan gyarapodik, így valamikor biztosan megtörténik Thallóczy visszatérése.
