Ujfalvy Károly utazása Páristól-Samarkandig

A Ferganah, Kuldzsa és Nyugati Szibéria

Egy párizsi nő úti élményei

A rövid strandkötetek után következzék egy igazi nagyágyú az antik útleírások sorából. Hatalmas, klasszikus és csodálatos mű Ujfalvy-Bourdon Mária, „Ujfalvy Károly utazása Páristól-Samarkandig” című könyve. Ujfalvy Károly oroszországi és Közép-Ázsiai utazása a francia közoktatási miniszter megbízásából 1876. augusztus 10.-én indult, melyre felesége is elkísérte őt. Erről a közel 17 hónapos utazásról készítette aztán szellemes úti beszámolóját Ujfalvy-Bourdon Mária. A könyv eredetiben francia nyelven jelenik meg, majd magyarul 1885-ben Budapesten a Révai testvérek kiadásában. Az összesen 670 oldalas műben 177 művészi kivitelű kép található, mely az egészen kivételes és lenyűgöző útleírások közé emeli a kötetet.

Művészi kivitelű a könyv külsője is

Mezőkövesdi Ujfalvy Károly Jenő felfedező, antropológus és nyelvész, 1842. május 18.-án született Bécsben. Az Ujfalvy család erdélyi származású, ősi fészke a marosszéki Csejdben volt. Innen telepedett át Mezőkövesdre a család egyik tagja a török hódoltság után, ebből az ágból származik Károly, ezért kapta “Mezőkövesdi” előnevét. 1853-ban katonaintézetbe adták ahonnan 1861-ben, mint hadnagy lépett ki. 1864-ben lemond a katonai pályáról és tudományos dolgokkal kezd foglalkozni. 1866-ban a bonni egyetem hallgatója lesz és már ebben az időben elkezd utazni. 1866-ban Párizsba költözik, ahol a tanári vizsgát leteszi, majd 1870-ben a versaillesi gimnáziumban a német nyelv tanára lesz. Egy év múltán elnyeri a francia állampolgárságot, de magyar származását mindig büszkén emlegette. Állandó levelezésben állt családjának magyarországi tagjaival, valamint neves magyar személyiségekkel. Jegyzeteit és könyveit franciául írta, csak két művét fogalmazta németül. 1879-ben a francia kormány megbízásából az osztrák iskolákat tanulmányozta, majd 1876-ban, mint a keleti akadémia magántanára ismét a francia kormány megbízásából Közép-Ázsiába utazik nejével együtt. Első kutatóútjának célja Közép-Ázsia földrajzi viszonyainak tanulmányozása volt. Visszatérve a keleti akadémia rendes tanára lett. Második, turkesztáni útjára 1880. július 29-én indult. Fő feladatul kapták Turkesztán népeinek sokoldalú, mindenekelőtt nyelvészeti tanulmányozását. A résztvevők között azonban nézeteltérések támadtak, és az expedíció Taskentben felbomlott. Röviddel e sikertelen út után indul a harmadik expedíciójára, melynek úti célja az angol fennhatóság alatt álló, Nyugat-Himalája volt. Innét már megrendült egészséggel, betegen tért vissza, így nyugalomba vonult. A keleti utazásáról a Magyar Földrajzi Társaságban is tartott felolvasást. Utazása alatt igen sok értékes anyagot gyűjtött az antropológia, etnográfia és az archeológia terén. Tudományos munkásságát és sikeres utazásait Európa-szerte elismeréssel fogadták. A Magyar Tudományos Akadémia 1876. június 8.-án kültagnak választotta s a magyar, szent-pétervári, bécsi, amszterdami, müncheni, római földrajzi társaságok tiszteletbeli és levelező tagjává. Franciaország a becsületrend keresztjével tüntette ki. 1868-ban veszi feleségül Chaire-Virginie-Marie Bourdont, aki hű kísérője volt utazásai során. Bourdon Mária szellemes útleírásaival tűnt fel a francia irodalomban. 1886-ban Budapesten is közösen jártak, majd több évig a Firenzei via Caldie palotájukban éltek, ahol aztán 1904. január 31.-én, 62 éves korában elhunyt Ujfalvy Károly, majd rá pár hónapra 1904. szeptember 1.-én halt meg Ujfalvy Károlyné Bourdon Mária, akinek olvasás közben kigyulladt az ágya és az itt szerzett égési sérüléseibe, pár perccel később belehalt.

Részlet a könyvből:

„A szállodába érve kedves barátnőm és én szomorú megjegyzéseket tettünk e szegény nők sorsára vonatkozólag, kik e vidéken ugy élnek, mint az állatok. Nem tanítják őket semmire, sohasem mennek ki az utczára s legfölebb azt a kis udvart ismerik, mely a házhoz tartozik. A szó szoros értelmében be vannak zátva e három szobából álló lakásba, s ott semmi más foglalatosságuk nincs, minthogy ömagukat csinosítják férjeik számára.

Ujfalvy Károly

Mindkét nő együtt abban a nagy ágyban, melyről előbb szólottam. Uruk és parancsolójuk a mellette levő szobában alszik, a hol ők látogatják meg, ha kívánja.

Ujfalvy-Bourdon Mária

A muzulmán nők itt is tizenegy—tizenkét éves korukban mennek férjhez, ha ugyan szabad házasságnak nevezni azt, midőn a férfi megvásárolja feleségének azt, a kit sohasem látott, ép ugy, mint ha valamely vak ember vásárolna egy házi állatot.

Sziberiai póstaállomás

A molla kis leánykáját is ily szerepre nevelték és ha férjem, ki őt látni, kívánta, nem lett volna idegen, bizonyára nem mutatták volna meg neki, mert a lányka már nagyon előrehaladt korban ! . . .

Orosz falu

Valóban meglepett az a búskomor vonás, mely arczán látható volt. Mily ritka a szomorúság ily korban, midőn a természet még mindenkire mosolyog és midőn a mosoly oly gyorsan felszárítja a könyeket.

Khinai szoba

De ez nem volt utolsó látogatásunk á mecsetben. Másnap férjemmel megjelentünk az isteni tiszteleten. En voltam azt hiszem, az egyedüli nő, ki részt vett a mecsetbeli isteni tiszteleten mert a benszülott nők ebből ki vannak rekesztve. Az egyház ép ugy el van vágva előlük, mint a társadalmi élet; az ég ép ugy, mint a föld visszautasitani látszik őket.

Tarancsi mecset Kuldsában

Az igazhivők a mecset előcsarnokában hagyják papucsaikat, melyeket czipőik felett viselnek. Kétszer leborulnak s megcsókolják a padozatot; azután térdelve, vagy ülve maradnak, a nélkül, hogy valamelyikük levenné turbánját. Minden jó muzulmán megtartja a szokást. Csak egyik csúcsát oldják meg, mely lefelé lóg.

A Kara-Daria partjain

Magáról a szertartásról nincs mit mondanom. Egyetlen részlet sem kötötte le figyelmemet, hacsak fel nem emlitem, hogy láttam egy arany himzésü óriási csúcsos föveget, melyet egy kirgiz viselt, ki az orosz hadseregben szolgált.

Az elesett oroszok sírja Szamarkandban

Alig végződött az istenitisztelet, a templomfelügyelő a minaretbe vezetett bennünket. Elég rósz és meredek lépcsőn mentünk felfelé, de a látvány, mely szemünk elé tárult, kárpótolt a fáradságért.

A benszülött hadsereg az erőd udvarában felállítva

Lábaink alatt Orenburg terült el; az egyik oldalon Ázsiát láttuk, a háttérben az óriási sivataggal; a másikon Európát, melynek vasutvonala szinte vaspántokkal látszik összekapcsolni a nyugatot a kelet nyugalmas vidékeivel.

Tatár vezető, üzbeg szakács és két Kara-Kalpak

Nagy köszönettel tartoztunk a templomfelügyelőnek, ki ily nagy élvezetben részesitett bennünket; de hálánkat kellet kifejeznünk egy tatár szárszármazásu muzulmánnak is, Bekcsu rinnak, ki tudós orientalista hirében áll. Egy élvezetes szerenádot rendezett tiszteletünkre a helyi szokás szerint.

Tigris által megtámadott kirghiz

Egy vak baskirt hozott lakásunkra, ki nádból készült fuvolát tartott kezében; a hangszer hatvan—nyolczvan centiméter hosszaságu volt. E sajátságos zenész furcsa hangszeréből édesbús nemzeti dalokból játszott előttünk, melyek dallamában nem nagy a változatossági de a rythmus eléggé behízelgő. Kölönösen az egyik dallam tűnt feli, temetőszomorusága miatt. Nem tudtam eléggé csodálni ennek a vak embernek ügyességét, a ki egy náddarabból oly lágy hangokat tudott elővarázsolni, mintha fuvola lett volna valamely müvész kezében.

Bezárt tarantassa

Midőn elvégezte játékát, Ujfalvy egy rubellal ajándékozta meg. A vak zenész elfogadta a rubelt, megtapogatta és egyik csizmájába csúsztatta. — Még ilyen pénztárczát soha nem láttam. Hangszereit is gondosan elrejtette egy khinai esernyőalakú tosakba és két kisérőjével együtt eltávozott. Ez utóbbiak szintén baskirok voltak, mint ő, öregek, mint ő; de sokkal kevésbbé szép jellege volt arczuknak.

Kirgiz lovon

Hosszasabban társalogtunk Bekcsurinnal, ki e közben megmutatta, hogy mily széleskörű európai műveltséggel bir. Meghitt bennünket, hogy látogassuk meg őt, s mi e meghí­ vásnak annál szivesebben engedtünk, mert meg akartunk nézni egy oly lakást is, melyben az izlam, tatár és európai elemek, daczára ellentétességünknek, kétségtelenül sajátszerű összhangban vegyülhettek össze.

Orosz kunyhó a Volga partjain

Másnap délben látogattuk meg Bekcsurint, ki a lehető legszivélyesebben fogadott és nejét is bemutatta. Bekcsurin asszony arcza nem volt elfátyolozva s igy láthattuk jellegzetes vonásait. Bő ruhát viselt könnyű puha gyapjúszövetből, sajátságos ujjakkal; a ruhát prémes tunika borította. Feje csipkekendővel volt bekötve.

Az orenburgi mecset mollahja

Szalonjának bútorzata európai Ízlésre mutatott. Volt benne egy zongora és égy egészen uj találmányú hangszer.

Egy kirgiz szultán

Nem-e a vasút bútorozta be igy e tatár szalont ? Ez a hatalmas bűvész, mely teremt ott, a hol áthalad?

A nagy harang és Ivan Velikoi tornya

Bekcsurin asszony, fájdalom nem beszélt francziául. Minthogy én nem tudtam oroszul és még kevésbbé tatárul, a társalgás nem épen volt élénk és mindössze arra szorítkozott, hogy néhány fényképet néztünk meg. Fiainak arczképét mutatta, kik az orosz hadseregben szolgálnak, továbbá Taskend és környékének néhány tájképét.

A nők zárdája Moszkvában

Rövid idő múlva két fiatal lány jött a szalonba; ezek Bekcsurin leányai voltak. Körülbelül olyanforma ruhát visel tek, mint anyjuk; de fejük nem volt befödve és hajukat hosszú fonatokban viselték, melyek ruhájuk alatt tüntek el.

Egy orosz korcsma

Európai módra nevelték őket, és még a kormányzó tánczvigalmaira is elmennek, sőt tánczolnak is; de soha kivá­ gott ruhában nem jelennek meg. Ez a muzulmán erkölcsökkel már semmiképen sem volna összeegyeztethető.

Szent-Pétervár. A Newski perspektív

Nevelésük kitünő; még zongoráznak is. Oly kedvesek voltak, hogy szinte kivántam, hogy a keresztények és muzulmánok között nagyobb rokonszenv és összeköttetés létesülne. Megöleltem a nőket és melegen megszorítottam Mohamed egyik hű tanítványának, az öreg Bekcsurinnak kezét.

Finn parasztok

Azt óhajtottam, hogy az anya és leányok látogassanak meg a szállodában; de Bekcsurin ezt nem engedte meg. Neje sohasem megy ki a házból.

Városi szán

E tilalom ismét az ázsiai jelleg egyik sajátságára mutatott, mely a nőt semmibe sem veszi. Kérdezz meg bármely tatárt, vájjon gazdag-e és ezt fogja felelni:

— Kétségtelenül; van hat lovam, öt tehenem és három feleségem.

A Laziensky kastély

A nő helyzete a keleten valóban sajnálatraméltó. A polygamia arra kárhoztatja, hogy ne legyen egyéb a férfi élvezetének egyik eszközénél és ezért alig becsülik annyira, mint akár egy lovat.

Bécsi Graben

Nem értem, hogy a nyugatiak miért csodálkoznak e népek műveletlensége és barbársága fölött? Miként is lehetne ez másképen?

A khokandi kormányzó régi palotája Andidjanban

A gyermek, a ki születésétől kezdve a megtestesült gyengeséget és gyámoltalanságot látja a nőben, mig másrészt csak a férfiban látja a hatalmat és erőt, lassanként hozzászokik a nőt alsóbbrendű lénynek tartani. Ez a nevelési rendszer csak öregbiti a férfiban a természet hajlamait s előmozditja a vadságot és durvaságot.

Dungán és kálmuk típusok

Miként is gyakorolhatna reá jó hatást az a megvetett teremtés, a kit nőnek hívnak ? Helyzete és tekintélye a családban csak arra való, hogy fiában még nagyobbra nevelje a gyengeség iránti lenézést és megvetést.

Khinai kordély

Nagyon természetes ennélfogva, hogy e népeknél a legyőzött ellenség iránt nem ismernek részvétet és szánalmat, mert egész nevelési rendszerük csak a fizikai erő méltánylásá­ban áll. Ebben áll a hatalom minden titka előttük. Legyen valaki erős, és sokkal többet engednek meg neki, mint a ki gyenge.

Opium szívók

Ama népeknél, a hol a nőnek meg van a maga jogosult társadalmi állása, a gyermek zsenge korától kezdve hozzászokik ahhoz, hogy anyját tisztelik és védelmezik. Az anya, ki fiában a férfiasságot igyekszik kifejleszteni, meggyőzi őt arról, hogy minél erősebb, annál nemesebbnek kell lennie a gyengébbek iránt. így lassanként meglágyitja a fiu kegyetlen és erőszakoskodásra hajló természetét, mert nem lehet tagadni, hogy a nő- befolyásának köszönheti a civilizatio létének alapjait. A civilisatio gyengédségből, rokonérzetből és tapintatból áll; a kellem és a báj meggy engitik az erő érzetéből keletkező hiúságot, mely az embert a vadak sorába vezeti. A barbárság vad rendszere helyett ezen tényezők létesitik a műveltséget.

Tatár női típus

És ebben a nő szerepe ép oly kimagasló és hatásos, mint a férfié. Ezen egyensúlyt nem lehet megbontani a nélkül, hogy a világrendszer összhangja meg ne zavartassák. Igy akarta ezt a teremtés nagy szelleme, mely az emberiség két nemét egyenlő hivatással ruházta fel a tökéletesedésre, melyre itt e földön számot tarthatunk.”

Ostyák vadászok

A műben feldolgozott utazás elsődleges célja Közép-Ázsia földrajzi viszonyainak tanulmányozása volt. A 17 hónapos expedíció alatt a sok nehézség ellenére, értékes földrajzi és néprajzi anyagot gyűjtöttek. A tudományos megfigyeléseket Ujfalvy Károly egy hatkötetes műben foglalta össze, míg felesége ezt, a már saját korában is rendkívül népszerű útleírást készítette. Csupán a Bourdon Mária által írt jelent meg magyar fordításban, férjének egyetlen művét sem adták ki Magyarországon, pedig egészen kivételes könyvek kapcsolódnak a nevéhez. Tudományos munkásságának elismertségét jól mutatja, hogy 1902-ben a Párizsban megjelent „A földrajz aranykönyve” című munka, Ujfalvy Károlyt a világ leghíresebb földrajzi utazói közt említi. Férjével ellentétben, Ujfalvy Károlyné Bourdon Mária nem tudományos műveket írt, hanem sokkal inkább szellemes és olvasmányos úti beszámolókat, mely az egyszerű olvasó szempontjából mindenképpen élvezetesebb és népszerűbb volt. Bourdon Máriának sem ez volt az egyetlen útleírása, hiszen a harmadik expedícióról, melynek úticélja a Nyugat-Himalája volt, is jelent meg 1887-ben hasonlóan magas színvonalú műve, de a magyar olvasók bánatára csupán francia nyelven.

 

Egy régi város romjai

A magyar nyelven megjelent „Ujfalvy Károly utazása Páristól Samarkandig. A Ferganah, Kuldzsa és Nyugati Szibéria. Egy párizsi nő úti élményei” című mű, kimondottan komoly írói teljesítmény már csak terjedelmét tekintve is. A 670 oldalas könyvet kézbe fogva is érződik, hogy komoly munkáról van szó, ugyanakkor, ahogy elkezdi olvasni az ember, hirtelen azon kapja magát, hogy falja az oldalakat. Nagyon olvasmányos és kiválóan megírt műről van szó, amelyben rendkívül részletes mesél a szerzőnő mindenről, azonban ez a részletesség egyáltalán nem válik zavaróvá, sőt számomra növelte az amúgy sem kicsi olvasmányélményt. Érzések, élmények, tapasztalatok, leírások és saját gondolatok váltogatják egymást a könyvben, amelyben átlagosan négy oldalanként találkozik az olvasó egy-egy művészi kivitelű képpel, melyek kidolgozása egészen lenyűgöző. Sok gyönyörűen illusztrált könyvről volt már szó itt az ELBIDA projektben és számos várja sorát még a könyvespolcon is, hogy megjelenjék itt a blogban, de ilyen sok és művészi illusztrációval kevés rendelkezik. A több alkotó által rajzolt összesen 177 darab kép önmagában is lenyűgöző élmény. Jelen műről nagyon sokat lehetne még írni, azonban szerencsére ez esetben is van lehetőség egyéni vélemény kialakítására. Bourdon Mária műve megtalálható a Debreceni Egyetem elektronikus Archívumában, ahonnan ingyenesen letölthető, így mindenki aki szeretné, el tudja olvasni és meg tudja nézni az emlegetett kivételes illusztrációkat. Szerintem az antik útleírás kategória egyik legerősebb művéről van szó, mely könnyedén kiérdemelte a különösen ajánlott kategóriát.