Könyvek

Az ELBIDA projektet rendszeresen olvasók 2016. áprilisban találkozhattak az első kötettel a  Magyar Földrajzi
Társaság Könyvtára sorozatból. Hétről-hétre, kötetről-kötetre haladva, a bejegyzéseket olvasva ismerhették meg az egyik legnépszerűbb útleírás sorozat köteteit. Az MFTK sorozat azonban lassan a végéhez közeledik. Temesy Győző most bemutatott a „Sasok
országában” című könyvével megkezdjük a sorozat utolsó tízes blokkját. A
műben a szerző 1913-1917-es albániai háborús tanulmányútjáról számol be, amelyben
izgalmas leírást ad e különleges és rejtélyes országról. A könyv nemcsak
olvasmányos, hanem jelentős tudományos értékkel is bír, így báró Nopcsa Ferenc
Albánia-monográfiája mellett az egyik legjelentősebb forrásmunka a területről. A
mű 1938-ban jelent meg Budapesten a Franklin-Társulat a Magyar Irodalmi Intézet
és Könyvnyomda gondozásában, 211 oldal terjedelemben. A kötetben összesen 45
kép és 12 térkép található.   

Sorozatkötéses kötet (MFTK)

Vitéz Temesy Győző (1925.
szeptember 1-ig Hermann Győző, 1935-ig Temesi Győző) magyar földrajztudós,
földrajztanár, gimnáziumi igazgató, cserkészvezető 1887. november 2.-án
született Temesváron.  A Temesvári
Főgimnázium elvégzése után 1906-tól a budapesti Tudományegyetemen tanult.
1911-ben földrajzszakos tanári oklevelet szerez, majd Rákospalotán tanított. Az
I. világháborúban a temesvári tüzérezred 20. tarackos osztagának
segédtisztjeként kezdi katona életét. 51 hónapot tölt a harctereken, majd
főhadnagyként szerel le.  1919-től
egészen 1945-ig több iskolában is tanárként dolgozik. 1934-1940, illetve
1941-1944 között ő szerkesztette a Földrajzi Közleményeket, a Magyar Földrajzi
Társaság 1873-ban alapított tudományos folyóiratát, emellett a Magyar Földrajzi
Társaság főtitkáraként is tevékenykedik.

Albánok nemzeti viseletben

A magyar cserkészet egyik
megalapítójaként 1912-ben megszervezi a Regnum csapatot.  A Cserkészőrszem Szövetség első pénztárosa.
1919 után éveken át ő a Lóczy Lajos cserkészcsapat parancsnoka.
Cserkészzenekart alapított, álló- és mozgótáborokat vezetett. 1921-től a Magyar
Cserkészszövetség országos társelnöke. 1922-ben a megyeri cserkészjáték küzdőfél
parancsnok. 1924-ben először vett részt (a II. dániai) dzsemborin majd 1929-ben
a III. (angliai) dzsemborin már a magyar csapat parancsnoka. Az USA-ban is
tanulmányozta a cserkészetet. 1935-ben a Lengyel Jubileumi Nemzetközi
Nagytáboron a magyar csapat parancsnoka. A cserkész vezetőképző tanfolyamok és
táborok állandó előadója. 1943-ban felhagyott a cserkészettel. 1945. május
20.-án a rendőrség elhurcolta és 3 évre internálták.

Skodra várhegye (Rosafa 133m)
Skodra a Bojana híddal

Sikeres író volt, életében számos
könyvet írt, több könyvben társszerzőkként szerepel a neve és emellett számtalan
újságban és folyóiratban is jelentek meg írásai. 1977.
április 20-án, Budapesten 89 éves korában hunyt el.

Részlet a könyvből:

„ Láttuk, hogy Albánia népe még
nem forrott össze egy nemzetté és életét törzsekben éli. A törzs gondoskodik az
igazságszolgáltatásról is. Az északi hegyi törzsek a szokásjog összefoglalását
Lek Dukadjinnak tulajdonítják és a Melcija minden vidéke azt állítja, hogy ő
őrizte meg pontosan Alexander Dukadjin törvényeit. Ezek nem írott törvények; a
vezetők emlékezete, a szájhagyomány adja őket át nemzedékről-nemzedékre.
Thallóczy-Jirecek-Sufflay gyüjteményes munkája közli Don Lazar Mjedia albán
plébános tanulmányait. Mjedia hosszú ideig volt misszionárius a hegyvidéken és
megírta közvetlen források alapján a Sála, Sósi, Kiri, Plani, Dsoani és Toplana
törzseknek Dukadjin törvényhozásán alapuló szokásjogát. Ezek a szabályok a
vérbosszúról szólnak.

Tipikus maleor csoport (Hegylakók)
Skodra látképe

A vérbosszú meghatározott
esetekben törvényes. Aki törvényes vérbosszút gyakorol, azt sem törzse, sem a
kormány nem vonhatja felelősségre.

A Hani Hotit környéke, magas vízállás idején
A család víkendháza a fán. Nyáron át fenn alszanak

Ha valaki jogtalanul vérbosszúban
férfit, nőt, gyermeket vagy felnőttet megöl, a következőképpen bűnhődik: házait
feldúlják és felperzselik, minden vagyonát elkobozzák. Az elkobzás alól csak
fegyvere mentes. Az ilyen bűnös azonkívül köteles a törzs területét, minden
háznépével egyetemben elhagyni, a törzsnek és az államnak vérdíjat fizetni, az
ellene eljáró törzsi és kormánytisztviselők minden költségét fedezni: ő maga
minden családtagjával vérbosszú alá esik, ingatlan birtoka a sértett
tulajdonába kerül: a megöltért a családnak legalább hat tagja esik vérbosszú
alá, olyképpen, hogy ha a családból nem kerül ki a hat férfi, akkor a
rokonságból egészítik ki a létszámot és azoknak is el kell hagyniok a törzs
területét: végül régebben az egész rokonság házait is lerombolták, manapság
pedig a rokonság is köteles magát a rokonság fokához mért vérdíjon megváltani.
Ezekhez a kemény megtorlásokhoz járul, hogy a vérbosszúra jogosult férfi az
ilyen vérbosszú alá esők mindegyikét megölhette és ha ez sikerült, a sérelem
kiegyenlítést nyert. Ha tehát bármelyik fenyegetett férfi haza akart térni
házába, akkor a bosszulótól kellett engedélyt kérnie, vagy valakinek az oltalma
alá helyezkednie. A vérbosszú alól megváltásnak van helye: ennek vérdíja a
török idő utolsó éveiben 3000 piaszter volt. Ez is mutatja, hogy a Malcija
szokásjoga a jogtalan vérbosszút a legnagyobb bűnnek tartja.

Az Ura Mesit, eredeti római híd, Skodrától északra, Müselimi falu mellett
Albán fiatalság Les piacán

A vérbosszúra jogosult
bérgyilkost fogadhat. A felbérelt embert a gyilkosságért semmi felelősség nem
terheli, minden következményért a felbujtó felel. Ha pedig a megfogadottat
megölik vagy megsebesül, a felbujtónak semmiféle kötelezettsége nincs.

Alessio látképe.
Les főutcája a legelőkelőbb üzletekkel

Ha egy emberre többen lőnek és
annyi golyó öli meg, ahányan lőttek, akkor a felelősség egyetemleges. Ha nem
minden golyó talált, akkor kiki ártatlanságát 24 ember közreműködése mellett
letett esküvel bizonyíthatja. Aki nem tud 24 embert előállítani, azon marad a
felelősség. A tettesek megegyezés szerint, eljárás nélkül, önszántukból is
vállalhatják sz együttes felelősséget.

A Drocsin mosé és a török temető Skodrában
Elbasan látképe a medence egy részével

Ez az eljárás akkor érvényes, ha
törzsbeli esett áldozatul. Ha valaki más törzsbelit öl meg, csak a kormánynak
fizet; néha teljesen büntetlen marad. Kivétel, ha a másik törzzsel bésza állott
fenn, azaz békés állapot fogadalma. Ha ugyanis megtörténik, hogy Isten békéje
idején egyik törzsbeli ember megöli a másik törzs egy tagját, akkor a vétkes a
saját törzsének fejei ellen vétkezett, minthogy a békességnek kezesei a törzs
vezetői. Ezért cselekedete ugyanolyan elbánás alá esik, mintha oltalom alatt álló
embert ölt volna meg.

Bivalyfogat
Szántás, faekével és bivallyal

Ha az említett hat törzshöz
tartozó ember olyasvalakit ölt meg, aki ezeknek a törzseknek egyikéhez sem
tartozott; akkor nincs bűn és nincs bűnhődés.

Mamuras. Trollmann-telep
Fani folyó völgye Ftos községnél

Ha a fegyveres támadás
sebesüléssel végződött, az elbírálás ugyanolyan, mint gyilkolás esetében, csak
enyhített formában.

Tipikus albán kula Ungrej faluból
Mohamedán síremlék Tiranában

A legnagyobb büntetés alá esik
az, aki valakinek barátját öli meg. Ha a Dukadjin törvénye szerint élő ember
valakit oltalmába fogadott és azt megölték, akkor nem ismer megegyezést és
vérdíjat, hanem a bosszút irgalmatlanul végrehajtja. Kiegyezés történhetik, ha
atyját, testvérét ölték meg, de vendégbarát megölése csak vérrel torolható meg.

Tirana mai képe
Tiranai utcarészlet

Az oltalom kétféle lehet. Az
egyik fajtája, hogy aki valamitől fél, hatalmas, befolyásos emberek kezességét
kéri. Ha ezek kezességet vállalnak bántatlanságáért és mégis megölik, az összes
kezesek úgy kötelesek megbosszulni, mintha saját családtagjuk lenne. A tettes
minden vagyonát elpusztítják, még fáit, szőlőjét is kivágják; a bűnös minden
ingatlana a sértett családjáé lesz és semmi váltságon meg nem váltható. Még a
családok sem egyezhetnek ki, csak ha a kezesek valamennyien beleegyeznek; de
ezt a beleegyezést még soha senki se kapta meg. Az oltalom másik esete, ha egy
család a védelmet keresőt oltalmába fogadja és útján elkíséri. Az ilyen
kíséretet nemcsak a családfő láthatja el, hanem lehet a kísérő asszony vagy
gyermek is. Ha tehát a védelmet kérőt bármely családtag kíséretében megölik,
akkor a vérbosszú még abban az esetben sincs kiegyenlítve, ha a gyilkosnak
megvolt a vérbosszú joga a meggyilkolttal szemben. Ellenkezőleg, új
kötelezettség keletkezik, mert az oltalmat nyujtó család köteles a gyilkost
vagy nemzetségének egy férfi tagját megölni és a tettesnek minden módon anyagi
kárt okozni.

Durazzói városrészlet a kikötővel
Hetivásár Ljuzsnán

A kibékülés lehet önkéntes vagy
történhetik a kormány rendeletére. A kormány rendeletéből történő kibékülést a
helyszínen bizottság intézi el, megszabja és behajtja a bírságot, írásba
foglalja a békét.

Festői városrészlet Karajá-ban
A berati Kala városrész és a vár

Az önkéntes kibékülést rendesen
barátok közvetítik és azon alapszik, hogy a sértett családja megbocsát és a
megtorlásról lemond. Ez az aktus ünnepélyesen megy végbe. A vétkes barátai és
rokonsága kíséretében, elmegy a vérbosszúra jogosult házába. A vezeklő keze meg
van kötve és kisdedet visznek magukkal, aki bölcsőjében fordítva fekszik. A
menet benyomul a sértett házába és valamennyien kegyelmet kérnek. Erre a
sértett családja kivonul és megtanácskozza a helyzetet. Ha megegyezésre jut a
feltételek tekintetében, akkor az egész család visszajön és ünnepélyesen megoldja
a vétkes kötelékeit, a csecsemőt pedig rendesen fekteti bölcsőjében. Ezután
közlik a feltételeket, ha ugyan egyáltalán igényelnek vérdíjat, és ezzel a
vérbosszú kötelezettsége megszűnt. Amennyiben vérdíjat igényelnek, ennek
összege nem lehet nagyobb a törvényes összeg legmagasabb mértékénél (3000
piaszter).

Elbasani utcarészlet
A rogozsinai Skumbi híd

Ezek a vérbosszúra vonatkozó
legfontosabb szabályok. Egyes vidékeken lehetségesek helyi eltérések; de ezek
csak változatok: a felfogás és elbírálás lényegében az egész hegyvidéken
azonos. Közvetlen tapasztalatból tudom, hogy a vérbosszú végrehajtása nem
történik párviadal vagy nyílt kiállás útján, hanem megengedett dolog a
leshelyről való puskázás. Skodrában egy pappal találkoztam, aki törzsét (Klementi
volt) azért hagyta el, mert egyike volt a rokonságból kijelölt hat férfinak,
aki a sértett családjának szabad prédája lett. Ő beszélte, hogy 13 éves fiú
volt, amikor vérbosszú alá esett és csak úgy tudott épen elkerülni törzséből,
hogy más férfi vendégbarátul fogadta és személyesen elkísérte útján. Ugyancsak
ő állította, hogy vérbosszú kötelezettsége sohasem szűnik meg: nem térhetett vissza
törzséhez és ha most visszamenne, érintetlenül fennállana a jog, hogy lesből
lelőjjék, hacsak kötelezettsége közben meg nem szűnt.

Durazzo kikötője
A püspöki székesegyház Orosi-ban.

Az oltalom abban az esetben, ha
az oltalmazó családtagja az üldözöttet kíséri, csak addig érvényes, amíg az
oltalmazó tényleg jelen van. Ha azonban olyan pillanatban ölik meg, amikor
oltalmazó nem volt jelen, a vérbosszú szabályszerű kiegyenlítést nyert.
Logoreci barátom mondott el egy esetet. A megtorlást kereső hetekig ólálkodott
az oltalmazó háza körül; egyszer éjjel a keresett ember elhagyta a házat
egyedül, mire a vérbosszuló lelőtte: az eljárás teljesen rendben volt, a
gyilkost igazolták.”

Albánia

A könyv megírása és megjelenése
között jelentős idő telt el. Bár a szerző utazásáról hazatérve még Lóczy Lajos
1920-ban történt halála előtt megírta a könyvet, azonban az 1938-ig kiadatlan
maradt.  Gróf nagyapponyi Apponyi
Géraldine az Apponyi család sarja és I. Zogu albán király 1938. április 27-én
Tiranában tartott esküvője azonban új alapokra helyezte a magyar-albán
barátságot. Valószínűleg ez az esemény volt az, amelynek köszönhetően megjelent
Temesy Győző könyve. Ekkor már a szerző
ismert író és cserkészvezető volt. A könyv, mint már bevezetőmben említettem
jelentős tudományos forrásmunka, de nem csak az. Egészen különleges olvasmány,
amelyben az-az ellentét, mely az ország földrajzi közelsége és etnológiai távolsága
között feszül, ad egészen különös varázst az elbeszélésnek. A szerző elindult
akkor a cattarói öbölből (ma Kotori öböl) és pár napon belül olyan szűz, kutató
nem járta tájakon vándorolt, ahol még a vérbosszú érvényben volt, nem volt
pontos térkép és a lakosság olyan nyelvet beszélt, mely semmi ismert európai
nyelvhez nem hasonlított. Az albánia szó, azaz albánul Shqipëria, egyes értelmezések
szerint az jelenti: a sasok földje. Temesy ezt a földet járta hónapokon át és
nagy körültekintéssel látott hozzá a munkához. A siker érdekében megtanult alapszinten
még albánul is. Sok emberrel beszélt útja során, minden adatot feljegyezett, de
nemcsak a földrajzi vonatkozásúakat, hanem a néprajzaikat is. Ezekből a feljegyzésekből
született aztán meg a mű, amelyet a szerző saját fényképfelvételei és Albániáról
készült különböző térképei egészítenek ki (egyes fényképek a Pázmány Péter
Tudományegyetem Földrajzi Intézetének a gyűjteményéből valók, míg bizonyos
térképeket, pedig Lóczy Lajos engedélyével báró Nopcsa Ferenc Albánia című
művéből vettek át.). A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban egy
kötettel szereplő Temesytől elbúcsúzunk, de az MFTK sorozatot hamarosan folytatjuk
tovább az ELBIDA projektben. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címed nem lesz nyílvános. Kötelezően kitöltendő mező *

Elküldöm