Természettudományos kutatóutazás a Kurili-szigeteken
Sten Bergman nem először szerepel az ELBIDA projektben. Az MFTK sorozatban megjelent első műve a „Kamcsatka ősnépei” című kötet egy izgalmas Kamcsatkai expedíciót mutat be, míg második a sorozatban megjelent kötet a Kuril-szigetekre kalauzolja az olvasót. Az aktuális bejegyzésben bemutatott „A viharok hazájában” című kötetben egy olyan expedícióról számol be Bergman amely célja az volt, hogy a Kamcsatka és Japán között gyöngysorként sorakozó szigetsor a Kuril-szigetek magasabbrendű állatait tanulmányozza a Svéd Nemzeti Múzeum számára. A könyv 1934-ben Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat a Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda gondozásában, 221 oldal terjedelemben. A kötetben 78 kép található. Sten Bergmanról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben a „Kamcsatka ősnépei” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.
 |
| Sorozatkötéses kötet (MFTK) |
 |
| Sten Bergman |
Részlet a könyvből:
„Jeterofu délnyugati részén, a tengerpart közelében emelkedik a hatalmas Attozan-vulkán. Bár csak 1204 m magas, mégis ez a Kurili-szigetek egyik legszebb és legimpozánsabb vulkánja. A kúp olyan szabályos, hogy igazán úgy tetszik, mintha esztergapad készült volna és nem csoda, ha ennek a vidéknek lakosai, akik büszkék a vulkánjaikra, Jeterofu Fudzsijamájának nevezik. A vulkán tövében és lejtőin s az egész környékén mindenfelé hatalmas fenyvesek vannak.
 |
| Usisir-sziget krátertava |
 |
| Hajón az északi Kurili-szigetek közt |
 |
| Jeterofu szigetén így szállítják a szénát |
 |
| Japáni halászok Paramusir szigetén |
Februárius végén elhatároztam, hogy az expedíció tevékenységének színterét erre a vidékre teszem át, hogy a fenyvesek állatvilágát is tanulmányozhassuk. Sanában levő főszállásunktól körülbelül körülbelül száz kilométer távolság választotta el a vulkán lábánál fekvő Kamiikotan falut. Itt a Szuhara-Társaság fűrészmalma áll. Ez a fűrésztelep látja el az összes halásztelepeket a megfelelő deszkaanyaggal. A társaság vezetője kedves előzékenységgel meghívott, hogy mialatt ezen a vidéken dolgozunk, használjuk a fűrésztelephez tartozó egyik házat szállásnak.
 |
| Japáni halászok a Kurili-szigeteken |
 |
| Óriási tengerisas |
 |
| A lazacok tisztogatása |
 |
| Algákat gyüjtő japáni |
23-án indultunk a főszállásról a száz kilométert tevő utazásra. Ezúttal is, mint rendesen, Sjöquist, én, Fudzsimoto és még egy japáni teherhordó voltak a kis expedíció tagjai. Mi, svédek, síjtalpakon mentünk, de a japániak inkább hótalpakat használtak. Az idő ezúttal ragyogóan szép volt, teljes szélcsendben az Ohocki-tenger, mint valami tükör, olyan nyugodtan csillogott a derűs napsütésben. Mivel ezúttal is körülbelül húsz kiló teher esett mindnyájunkra, s mivel a felhőtlen égből a Nap már igen melegen sütött, bizony megerőltető volt a menetelés a meredeken fel-lebukdácsoló úton, mert a hőmérséklet csakhamar fagyáspont felett volt. Emmellett a legutóbbi napokban sok friss hó esett, s így különösen a hótalpakon bukdácsoló japániak sok helyen nagyon mélyen süppedtek a laza hóba.
 |
| Japáni asszony gyermekeivel |
 |
| Japáni vadász Jeterofu szigetén |
 |
| Utazás a Szásiuzu-hegyek közé, Jeterofu szigetén |
 |
| A szerző a medve téli odujában |
Az első nap Rubetszu faluig, ahol éjszakázni szerettünk volna, huszonkét kilométer utat kellett megtennünk. Az útnak ezt a részét már több megelőző kirándulásunk alkalmával alaposan megismertük. A kilátás a tenger felé is, meg a szárazföld felé is csodálatos szép. A vulkánok fehér hópalástban szikráztak a napsütésben, az Ohocki-tenger pedig a szemhatárig símán csillogott s aztán beleolvadt a távoli kékes ködbe. Ebben az időben szokta az úszó jég Jeterofu nyugati partjait elzárni, s amint mondották, harminchat év óta ez az első eset, hogy jégnek nyoma sem volt a tengeren. A nehéz terepen lassan haladtunk előre, de azért idejében: az este beállta előtt Rubetszunban voltunk. Mint rendesen, most is az orvosnál, Dr. Nisimuránál szálltunk meg. Úgy ő, mint a felesége természetesen a legnagyobb örömmel és szívességgel fogadtak s pazarul megvendégeltek tengeri rákokkal s más hasonló japáni inyencfalatokkal. Vendégszeretetükben annyira mentek, hogy minden erővel rá akartak beszélni, hogy a következő napot töltsük náluk, de természetesen ennek a kedves meghívásnak nem tehettünk eleget. Legalább azt megigértették hát velünk, hogy majd ha visszafelé jövünk, egy napot itt töltünk az ő kedves körükben.
 |
| Bálnavadászhajó a Kurili-szigetek közt |
 |
| Szigonyágyú a bálnavadászhajón |
 |
| Ámbrás bálna a partra vontatva |
 |
| Az ámbrás bálna felnyitott, szörnyű szája |
A következő reggel új teherhordóval indultunk útnak. Ezen a napon keresztben át kellett szelnünk a szigetet, s ki kellett jutnunk a Csendes-óceán partjára. Célunk ugyanazon az oldalon, tehát az Ohocki-tenger partján feküdt, ugyanúgy mint Sana, de a terep olyan nehéz, hogy sokkal okosabb átmenni a délkeleti partra s újra visszajönni. Különben is Rubesztu és Tosimoi falvak között a sziget olyan keskeny, hogy alig tizenkét kilométer választotta el egymástól a két partot. Az út legnagyobbrészt síkságon vezetett, vörösfenyő- és lomboserdőkön keresztül. Ezeknek az aljanövénye is, mint mindenütt, a bambuszfű volt, de a sok hó teljesen betemette már a veszedelmes akadályt, csak egy-egy levél állt ki s jelezte, hogy a hó alatt ott van maga a növény is. Ezért azután könnyen haladtunk, különösen mert jó néhány kilométert egy tó befagyott tükrén tehettünk meg.”
 |
| Kagylóhalász |
 |
| Japáni kagylóhalász víz alá merül |
 |
| Japáni kagylóhalászhajó |
Az előző Sten Bergman kötet kapcsán már jeleztem, hogy a szerző művei kimondottan érdekesek és olvasmányosak. Aki valaha olvasott Bergmantól annak valószínűleg nem kell bemutatni, aki meg csak tervez olvasni azt megnyugtathatom jó döntést hozott. A Magyar Földrajzi Társaság könyvtára sorozatban megjelent „A viharok hazájában” című kötetben is számos izgalmas kaland részesei lehetünk a szerző segítségével. A mű az útleírást kedvelőkőn túl a vadászat szerelmeseinek is kedves olvasmány lehet. A szerző expedíciója során részt vesz többek között tradicionális lazachalászaton, vadászik medvére, részt vesz bálnavadászaton, hálóval vadászik kacsára és tengeri sast is zsákmányul ejtenek. Utazása során bemutatja a sziget természeti értékeit és az ott élő népek szokásait és életét is. A könyvben a szerző saját fotói találhatóak, amelyek nagyban növelik az olvasmányélményt. Sten Bergmannal az MFTK sorozatban többet nem találkozunk, de az ELBIDA projektben azonban a későbbiek során további műve is fel lesz dolgozva.
 |
| A bálna szétdarabolása |
 |
| Sanai favágó |
 |
| Tengerividra gerezna Matszuva szigetén |
 |
| Pihenő kacsafogás közben |
A blogban a következő hetekben ritkulni fognak a bejegyzések a szerző nyári szabadsága miatt, azaz a heti három kötet feldolgozása esetenként kevesebb lesz, de még ha csökkentett intenzitással is, de folyamatosan érkezni fognak az új és izgalmas antik útleírások az ELBIDA projektben.
