Éreztetek már valaha olyat, hogy valamit görcsösen akartatok, kerestetek, de nem ment, majd végül amikor gondolatban elengedtétek akkor meg bumm, ott lett hirtelen a megoldás vagy a lehetőség? Magánéletem, hivatásom és gyűjtői tevékenységem során is többször átéltem ilyen helyzeteket. A könyvkereső létem kezdete óta, bár hullámzó intenzitással de időről-időre rákattanok egyes szerzők műveinek a beszerzésére…
Időről-időre odaállok a könyvespolc elé, körülbelül 78 fokkal elfordítom a fejemet és elkezdem böngészni a könyvcímeket. Amikor egy vonzó köteten megakad a szemem, azt leveszem a polcról, majd folytatom tovább a nyakatekert könyvmustrát. Körülbelül hat-hét könyv után kezdem érezni, hogy vagy a fejem aránytalanul nehéz és azért, vagy megöregedtem, de elkezd fájni a nyakam. Abbahagyom…
Tavaly tavasszal a Facebook egyik könyves csoportjában megakadt a szemem egy poszton. Egy könyvről szólt, egy dedikált svájci útleírásról, amelyről előtte még sohasem hallottam. A csoportban szoktak eladni is könyveket, így felcsillant a szemem, hogy talán megszerezhetem a különleges művet, de persze gyorsnak kellett lennem, hiszen nem én vagyok az egyetlen vadász az erdőben. Villámtempóban…
ELBIDA cikk
(A 40. és 62-ik szélességi fok között) Alig egy hónapja jelent meg a blogban az első Vojnich Oszkár kötet. Akkor az ELBIDA projekt hátterét biztosító gyűjtemény egyetlen kötete volt a szerzőtől, de a bejegyzés zárásaként már úgy búcsúztam, hogy „Gyűjtőként optimistán szemlélem a jövőt és hiszek benne, hogy hamarosan egy újabb Vojnich remekművet mutathatok be…
Legutóbb Vojnich Oszkár gazdag földbirtokos „Budapesttől Sitkáig” című műve kapcsán jártunk az Amerikai Egyesült Államokban. Vojnich az 1890-es években járt az országban, míg a most következő kötet szerzője, Fischer Mór, csak bő 40 évvel később érkezett New Yorkba. Fischer a Carnegie Alapítvány meghívására azzal a céllal utazott az államokba, hogy amerikai egyetemeken előadást tartson. Az utazás…