Könyvek

Az ember életében vannak olyan pillanatok, amelyek meghatározó jelentőséggel bírnak a teljes élethossz tekintetében vizsgálva. Sorsszerű találkozások, véletlen impressziók vagy váratlan események néha radikális fordulatot hozhatnak egy egyén vagy egy közösség életében. Sokszor persze ezeket a fordulópontokat csupán a távolból visszatekintve tudjuk igazán értelmezni, elem­ezni, eredményét is csupán idővel észleljük. Egyszer ha visszavonulok a világ zajától és egy cserépkályha mellett, papírra vettem önéletrajzi ihletésű művemet, abban több ilyen fordulópontról írok majd színes gondolatokat, ugyanakkor mivel erre nem készülők még és amúgy is ez az ELBIDA projekt, így inkább most, Viszolajszky Károly esperes, plébános egy ilyen meghatározó jelentőségű szentföldi élményéről mesélek. Az alsószemerédi lelkipásztor 1885-ben csatlakozott egy bajor zarándokcsoporthoz, majd velük közösen három hónapos utazása során bejárta Egyiptomot, a Szentföldet és Olaszországot. Hazatérését követően azonnal elkezdte útiélményeit papírra vetni, majd közel két évre rá jelent meg 1887-ben Budapesten a Hunyadi Mátyás Intézet gondozásában az „Egy zarándoklat éleményei – Egyptom, Jeruzsalem és Rómában” című műve. A különösen ritka, 360 oldalas könyvben, illusztráció nem található. A szerző életéről ebben a bejegyzésben most nem írok, hiszen a „Szellemi böngézés” című ugyancsak ritkán előforduló könyvének a bemutatásakor már megtettem, így ott az elolvasható.

Viszolajszky Károly ritka könyve

Részlet a könyvből:

Május 16 ika reggel 4 órakor már talpon találta a karavánt, siettünk rövid időnket felhasználni, hogy a papok sz. misében,-a világiak pedig sz. áldozásban örökítsek meg. Isten anyja iránt különösen e helyütt elevenebben érzett tiszteletük kifejezését Hat órakor jöttek mukeroink csekély holminkat összeszedni. Nro. 21. (a szerző művében sorszámozta útitársait, melyről listát is mellékelt a könyvben és azt követően már csak Nro. jelzésű sorszámmal hivatkozott a személyekre a szövegben) erős lázban s vérvesztésben szenvedvén, a helybeli atya s ide sietett Othmar irgalmas szerzet orvosa is tanácsolták neki, miszerint a további lovaglás csak fokozhatnà s komolylyá tehetné baját, maradjon itt s vesse magát alá rendes gyógykezelésnek; de ő nem akarván elszakadni a társaságtól, arra kérte a dragomant, készíttetne számára valamely málhahordó öszvéren olyan helyet, hogy fekve folytathassa útját legalább Karmelig, megtörtént. Azonban ily helyzetben még erősebb rázkódást érzett nemcsak, de az öszvér le is rogyott terhe alatt, mi azután határozottan arra birta betegünket, hogy ismét elővegye csendes szamarkáját s ezen tegye meg további útját.

A galileai Kána látképe

Zarándokok a Szentföldön

A városból folytonos, de kevésbbé meredek ösvényen emelkedénk egy magas hegy csúcsára, honnét gyönyörű kilátás nyilt Nazareth városa, Tábor s kis Hermon hegyeire s a terjedelmes Jezrael sikságra. Reményteljes szivvel, mély meghatottsággal léptünk e sz. város földjére s most gazdag tapasztalat érzetével, telve maradandó emlékű vigaszszal vetvén innét utolsó búcsupillantást a katholikus Nazareth városára; a hegy másik részén leereszkedtünk. Itt több megrakott szamárral találkoztunk, melyek a messze benyuló termékeny völgyből, egy asszonytól kisérve, kapaszkodtak felfelé velünk szembe, tejet szállitván Nazarethbe. E völgyben majdnem három óra hosszáig haladtunk, utunkat majd gazdag fű, gabona, sőt jó darabon cserfa erdök váltakozva kellemessé varázsolták, fél tizenegykor átkelve Kison folyón, Belad ech-Cheikh falu alatt elterült sürű olajfák árnyékaban, nem messze egy forrástól, hideg reggelihez telepedénk le.

Bétel látképe

Sámuel sírja

A falu maga Karmel hegység egyik kiágazott emelkedésén fekszik, 5oo lakossal bir; majdnem minden háztetőn zöld galyjakból rögtönözött sátrakat láttunk, hol a benn lakók kis lakuk éji tikkasztó melegségétöl menekülendők, aludni szoktak. Kertjeik lenyúlnak a síkságra, hol mi tanyáztunk, melyet Kison folyó kiáradása alkalmával víz szokott elborítani, mint azt a száraz megrepedezett iszapos talaj is bizonyítja.

Souk Wadi Barada

Beduinok sátraik előtt

Innét szépen látható már Kaifa városa, meglepő nagyságban pompázó pálmafái, kaktus és itt-ott cserjékkel kerített gyümölcsös kertjei, melyek ápoló, értelmes kezelőkre vallanak. Nem is akartunk e helyen sokáig pihenni, rövid étkezés után azonnal lóra ülve, a puszta s iszapos út egészen fáradtá tett volna bennünket, különösen a mai sebesebb hajtás után, ha a szép alakú Karmel s kéklő tenger szemlélete, nem üdített volna szemet, szivet.

Vízmerő Beudionok

Szamária látképe

Mig a sz. föld száraz talaját jártuk, egész valónkat elfoglalták e helyen lezajlott események előttünk mindig szent emlékei A most előtünedező tenger pedig önkénytelenül ama édes multat festette képzeletem elé, midőn Lourdesi kegyhelyet látogatandó, órák hosszáig gyönyörködtünk annak különösen az esti alkonytól megvilágított kék szinében. Keserű volt gondolni a tengerre, midőn három hét előtt mentem rajta; de édes volt emlékezete s az marad, a hányszor mellette utazom. Mint szomjas embernek a vizről, nekem is a sok szárazság után a tengerről fűződött gondolataimat az szakította félbe, hogy délután két órakor Kaifába értünk.

Táborozó Beduinok

Beduin férfiak

Első volt felkeresni az osztrák Lloyd-társaság ügynökségét, hogy a Kalifába érkezendő s kikötő hajók ideje iránt tájékozást szerezhessünk. A hivatal egészen üres volt, sok zörgetés, lótás futás után végre megjelent egy arabs szolga féle, ki anyanyelvén kivül semmiféle más nyelvet nem beszélt; de még csak azt a szolgálatot sem tette meg, hogy valamiféle társulati tisztet hivott volna elő, kivel megbeszélhettük volna ügyünket. Lorenzó a lovak elhelyezésével levén elfoglalva, nem jött velünk; sok taglejtés s kölcsönös érthetetlen beszédünk után végre kinyitja a lécekkel elzárt hivatalos helyiséget s előad egy olasz könyvet, melyből végre sikerült megértenünk, hogy a legelső hajó 9 nap mulva köt ki Kaifában, de megérténk azt is, miszerint ezen arabsféle szolgának nézett egyéniség, a hires Lloyd-társulatnak előkelő tisztviselője. Isten éltesse! Ezzel mentünk.

A Jordán folyónál

Pihenő a sivatagban

Ezután egy német gyarmatos atyafinak korcsmájába kalauzolt Lorenzo dragománunk, hol bouteilla sört mértek. Dacára annak, hogy a családnak minden mozogható tagja kirukkolt szolgálattételre, még sem voltak képesek a sör láttára felizgatott német társaim követelésének eleget tenni. Az üres üvegek számával nőtt a sörnek az ára, fogyott a pince készlete; de nem lohadt a vendégek szomja. A künn őgyelgő zsidok és törökök az ajtóhoz sereglettek, talán azt gyaníták, hogy német korcsmárosukat ostromzár alá helyeztük. Nagyon örültem, hogy nem levén sörivó, Nro.5. és 24. társammal ott hagyván a karavánt, a tenger partjára menve, oly élvezetes fürdéssel egyhíténk szomjunkat s mostuk le a port, hogy a vizben egészen megfeledkeztünk arról, miszerint ily hosszú fürdési idönk alatt, ha a gőzhajó csak minden két hétben köt ide ki, s csak minden két hétben hoz sört, úgy ezen ritka szállítmányt társaink már rég elfogyasztván, bennünket majd itt is hagynak. Ugy is történt.

Szamária oszlopainál

A Szent Sír-templom

Három órai fürdés után felkeresvén a hires sörárust, már üres volt a boltja, csak hármunknak lovai busultak a korcsma elött lefüggesztett fővel, egy fiatal gyerek tartá gyeplőiket. szemeiben biztos baksis cikázó remény sugaraival. A többiek –  mondá a fiú szóval és taglejtéssel, mi csak ez utóbbiból combináltunk – már elmentek Karmelre s meghagyta a dragomán, hogy mi is menjünk utánnuk, ő elvezet a városon keresztül egészen a hegyre nyiló utig. Jól van. Kaifát mielőtt itt hagynók, nem lesz érdektelen egy kis történeti tájékozást szerezni e város felől.

Tiberias látképe

Názáret határában

Kaifa a régi rómaiak előtt Sycaminum név alatt volt ismeretes. Talmudban is igy nevezték. A keresztesek Tankréd alatt 1100. évben erős rohammal vették be a várost, ez által hatalmas állást foglaltak el egész Palaestinában. A város az akkai tengerhajlásban, Karmel hegy tövében, gyönyörű helyen fekszik; a tengeri hajók, mint fönnebb említém — itt is kiállnak, de hajlás miatt itt a viz oly csekély, hogy a hajó igen távol a parttól vet horgonyt, sőt a ladikba való beszállást is csak valami mukero hátán lehet megtenni; tehát nem lehet mondani, hogy valami élénk kereskedés, vagy utas forgalomnak örvendene. Körülbelül 6000 lakossal bir, ezek közt 325 r. kath., 400 württembergi templarius, a többi pedig felében török és zsidó. A templariusok ép igy mint Jaffában 1869. óta gyarmatosítást kezdének s csinos tiszta házaik, szabályozott utcáik, ép oly izléssel mint haszonnal kezelt kertjeik, jól mívelt szántóföldjeik, a keleti megszokott lomha s tisztátlan nép s lakosok sivatagában üditő oázként hatnak a szemre.

Mária kútja Názáretben

A kánai út

Három társammal mi is szóba álltunk ily templarius atyafival. Elkezdettem dicsérni az arabs lovakban két hét óta tapasztalt kitartást, erőt s biztos lépéseiket a meredeksziklákon, hozzá ama kevés s rosz takarmány mellett, mint azok tartva vannak, napjában csak kétszer esznek –  elég tüzesek, csinos fejök, karcsú testalkatukkal annyira megkedveltették magokat, miszerint én szívesen fogadnék utasítást s kötnék szerződést, ha sikerülne itt egy pár fiatal lovat venni, de Triestben átvéve.

A Yehi’am erőd Tiberiasban

Jaffa

Oh igen, azonnal ajánlkozott mindenre. Először is őneki van 6 drb. lova, menjek vele, válaszszam ki, mind fiatalok, ő átadja Triesztben. Kezdtem már örülni, hogy azonnal ily vállalkozó szellemre akadtam. Bemenve lakására egy száraz malom udvarába vezetett, melynek az ipse maga volt tulajdonosa. Ott állt az igaz, hat darab ló, de abból kettőben öszvérre ismertem, a négy pedig túl nyomorult volt kicsigázott, sőt az egyiknek első lába felett, az öszvér kiharapván husát, azt a forró napon éhen, sárban állva, legyek lepték. No! gondolám magamban, ezek még nagyobb barbárok az állatok iránt, mint a fekete törökök. Azok is kínozzak marháikat, de ily szánalmas állapotban még sem hagyják.

A Tábor-hegy

Jaffa a tengerről

Felháborodván e rászedés miatt, sokat mondtam neki, mire méltán goromba is lehetett volna; ám csak mentegetődzéssel felelt, de annyit tudok, hogy többé nem fogja hasonló esetben lovait kinálni s nekem is elment a kedvem, ezekkel a templárius urakkal még egyszer alkuba bocsájtkozni, sőt lemondottam kedves ideámról is, hogy egy pár lovat hozzak Európába.”

Nein

Capernaum

A szerző szentföldi utazásának az ott szerzett élmény és a hazatérést követően megírt útirajz mellett, volt egy további nagyon fontos eredménye, amelyet a mai napig érzékelhetnek a Jeruzsálembe utazók. Viszolajszky Károly 1885 áprilisában 23 bajor zarándokkal együtt indult Münchenből, a régen várt utazására. 1885. április 18-án Brindisiből a „Niobe” hajó fedélzetén hagyták el az európai földrészt, majd Korfu érintésével érkeztek meg Egyiptomba. Egy rövid pihenőt követően utaztak tovább a Szentföld irányába, majd április 26-án reggel pillantották meg először a párába burkolódzó Jaffát. Ezen a ponton indult a kor szempontjából akár tipikusnak is mondható szentföldi utazás, amely azonban a magyarok szempontjából, hosszú távon is hatással bírt. Viszolajszky sorsfordító élménye a jeruzsálemi Pater Noster templom meglátogatása során következett be. A templom eredetileg egy bizánci bazilika romjai fölött épült, amit még I. Konstantin császár építtetett. Később ezt a templomot a perzsák lerombolták, de a keresztes lovagok elkezdték az újjáépítést, amit végül a dán érsek a 12. században fejezett be. Ekkor azt gondolták a helyszínről, hogy Jézus ezen a helyen tartotta prédikációt valamikor. A területet a 19. században a francia la Tour d’Auvergne család szerezte meg és a ma is látható templomot, a szerző szerint Bouillon francia grófné építtette. A grófnő hite szerint, azon a helyen készült el a templom, ahol „Krisztus Urunk a tanítványait a „Miatyánkra”-ra tanította. Viszolajszky nagy várakozással lépett be az általa érzékelhetően francia ízlés alapján elkészül templomba, hiszen nagyon kíváncsi volt, azokra az arany betűkkel vésett márványtáblákra, amelyeken a világ 32 nyelvén volt olvasható a Miatyánk imádság. „Dobogó szívvel” kereste a magyar nyelvű táblát de legnagyobb szomorúságára nem találta azt, és ekkor döbbent rá, hogy nincs a Pater Noster templomban magyar nyelven ez az imádság. A szégyenérzettel társult szomorúság végül olyan erős hatást gyakorolt, hogy Viszolajszky Károly elhatározta, változtat ezen a helyzeten. Hazatérését követően gyűjtést szervezett a hívek körében, amelyben az útirajzát is egyfajta figyelemfelkeltő eszközként használta. Mire útirajza megjelent, addigra már sikerült Viszolajszkynak elintéznie, hogy a mongol nyelvű táblát eltávolítsák és a helyére kerüljön a majdani magyar nyelvű tábla. Végül az útirajza bevételéből, a hívek támogatásából és a Franknói püspök adományából, sikerült a nagy álmot megvalósítani és 1888. július 23-án eltávolították a tibeti nyelvű fordítást (A Pallas nagy lexikon szerint) és helyére tették a magyar nyelvű Miatyánk imádságot. A Pater Noster templomban a magyar mellett mára már több mint 100 nyelven olvasható az Úr imája néven is ismert imádság.

Halászok a Galileai-tengeren

Jezréel-völgyében

Viszolajszky Károly könyve két szempontból is nagy élményt okozott számomra. Olvasmányélményként is remek volt, hiszen egy nagyon alapos és jó tollal megírt útirajzról beszélünk, de az igazán nagy élményt a beszerzése okozta gyűjtőként. Pokoli ritka könyv, amely a legtöbb sok évtizede útleírásokat gyűjtőknek sincs meg, így amikor megérkezett a futár a csomaggal és a lázas bontást követően fizikailag is birtokba vettem a szerző művét, az feledhetetlen gyűjtői pillanat volt. Az „Egy zarándoklat éleményei – Egyptom, Jeruzsalem és Rómában” című könyv gyűjteménybe kerülésével teljessé vált a Viszolajszky útirajz életmű, így a szerzőtől most ezen a ponton elbúcsúzunk az ELBIDA projektben, de a zarándoklatok történetei továbbra is rendszeres szereplői lesznek a blognak, hiszen a zarándoklatoknak, mint spirituális jelentőséggel bíró utazásoknak, számos további érdekes könyvet köszönhet a magyar utazási irodalom. Hamarosan ezek közül mutatok be ismét egy ritka és különleges művet itt az ELBIDA projektben.

2 hozzászólás

  1. Dédnagyapám id. Benedek Jozsef felesége Viszolajszky Anna volt. / * 1844 + 1925 /
    Kinek Testvér – Bátyja VISZOLAJSZKY KÀROLY
    Remélem sikerül a teljes 2022-es kiadást megszereznem
    [ En Ausztriában élek.]

    • Kedves Ildikó,

      Remélem az új kiadást sikerül beszereznie. Jó olvasást hozzá 🙂

      Üdvözlettel

      Biró Dániel

Hozzászólás a(z) Frau Ildiko NAGYPAL, bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Post comment