Az előző bejegyzésben Bodó Mihály haditengerész gyűjteményét felhasználva egy különleges úti beszámoló során az S.M.S. Zrínyi csatahajóval, egészen Smyrnáig (Szmirnáig) jutottunk.
 |
| S.M.S. Zrínyi |
 |
| Büszke tengerészek |
 |
| A három csatahajó |
Az Égei-tenger partján fekvő várost, amely akkor nyugat Kis-Ázsia egyik főkikötője volt, ma Izmirként ismerjük és Isztambul után Törökország második legnagyobb kikötője. A kalandos történelmű városba 1914. április 4.-én délelőtt 10 órakor horgonyzott le az S.M.S. Zrínyi. Bodó Mihály a gyűjteménye egyik képeslapjának hátuljára jegyzeteket készített a városról, ezt írta:
 |
| Idős török |
 |
| Szmirna |
 |
| Szmirna – Hotel London |
„Érkezés Szmirnába 1914.IV/4. d.e. 10 órakor. Szmirna lakosainak száma 200.000 ebből 15.000 európai többi nagyobbrészt új és ó török és vannak franciák, görögök és olaszok és annak magyarnyelvűek is,
 |
| Szmirna – utcarészlet |
 |
| Szmirna – a mindig forgalmas parti utca |
 |
| Szmirna – utcarészlet |
Szmirnában a hajók közel két hetet tartózkodtak, így lehetősége volt a tengerészeknek kimenőt kapni és a városban kirándulni. A szabadságra való kimenetel előtt mindenkinek elmondták a fontos tudnivalókat. Fegyvert senki nem vihetett magával és minimum négyesével mehettek csak ki a katonák. Az intézkedésnek elsősorban biztonsági okai voltak, hiszen így minimálisra csökkent az esetleges konfliktusok száma, illetve az, hogy bárki eltévedjen a hatalmas városban. A katonák zsoldjukat még partra szállás előtt megkapták, de nem ritkán cserekereskedelmet is folytattak a helyiek a tengerészekkel.
 |
| Konstantinápoly |
 |
| Látkép Ciprus szigetéről |
 |
| Ciprus szigetén |
A legénység a húsvétot is Szmirnában töltötte. Nagypénteken az S.M.S. Zrínyin félárbocra engedték a zászlót, ezzel tisztelegtek Jézus Krisztus előtt. A zászló egészen nagyszombatig félárbocon maradt, majd ezt követően vonták fel ismét a szokásos helyére. A böjti étel főtt szárított hal volt fokhagymásan, melyet főtt burgonyával tálaltak. A szmirnai tartózkodás alatt a húsvétot leszámítva, semmi jelentősebb dolog nem történt a hadihajókon.
 |
| Bejrút |
 |
| Szíria partjai |
 |
| Bejrút látképe |
Szmirnából a nyugat kis-ázsiai szigetek mellett végighajózva Adáliába mentek a hadihajók. Adália mai ismert nevén Antalya. A kikötőváros híres volt narancsligeteiről, amely gyümölcsből a hajók is jócskán feltankoltak. A rövid pihenő után, Cyprus szigetét megkerülve kötöttek ki Beyruthba azaz Bejrútba, az akkoriban 170.000 fő lakosú szíriai kikötőben (ma már Libanon fővárosa). 1914-ben a város lakosságának a jelentős része kereskedelemből élt, így Bejrút akkoriban egy igazi kereskedelmi központnak számított. A városban töltött napok nem voltak olyan eseménytelenek, mint a Szmirnában eltöltött két hét. Bodóék ott tartózkodása alatt tűz ütött ki egy bejrúti emeletes házban, amely alsó szintjén áruház működött. A város segítséget kért a kikötőben állomásozó hajók parancsnokaitól is, így a tűzoltásban részt vett több hajó legénysége, így az S.M.S. Viribus Unitis, az S.M.S. Tegetthoff és az S.M.S. Zrínyi tengerészei is. A tűzvész megakadályozása azonban nem az egyetlen kaland volt Bejrútban.
 |
| Bejrút – háttérben a Libanoni-hegység csúcsai |
 |
| Bejrút |
 |
| Bejrút |
A hajók bejrúti tartózkodása alatt jelentős tengeri vihar tört ki. A vihar olyan erős volt, hogy egész éjszaka szivattyúzni kellett az S.M.S. Zrínyiből a vizet, így a legénység egész éjjel talpon volt. Az erős szél a hajó 80 mázsás horgonyát megmozdította, így póthorgonyt kellett lebocsájtani. A vihart miután sikeresen átvészelték, az S.M.S. Zrínyi Alexandria felé vette az irányt, s az úton mindkét, vihar által megviselt horgonyát újra cserélte.
 |
| Szmirna látképe (3 részes panorámaképeslapon) |
 |
| S.M.S. Viribus Unitis |
Alexandria kikötőjét 1914 májusában hatalmas melegben érte el a hajókaraván. Hamarosan folytatjuk…
