Könyvek

India, Japán, China, Tibet és Birma országokban

Öt bejegyzéssel ezelőtt mutattam be Lóczy Lajos „Khinai birodalom természeti viszonyainak és országainak leírása” című fantasztikus művét. Abban a bejegyzésben már említettem, hogy Lóczy Lajos feladata egy tudományos hangvételű kötet elkészítése volt a Gróf Széchenyi Béla által vezetett távol-keleti felfedezőútról, míg expedíciós társa Kreitner Gusztáv feladata volt az események leírása. A most következő bejegyzésben érkezik tehát az ígért Kreitner Gusztáv mű. 1880-ban ért véget az expedíció, majd hazatérés után azonnal neki is látott Kreitner megírni a közel három éves utazás eseményeit és történéseit. 1881-ben Bécsben jelent meg német nyelven először „Im fernen Osten” címmel a mű, majd 1882-ben Budapesten a Révai Testvérek kiadásában magyarul „Gróf Széchenyi Béla keleti utazása India, Japan, China, Tibet és Birma országokban” címmel. Az 1028 oldalas monumentális műben 200 művészi kivitelű kép és egy térkép található.

A magyar nyelvű kiadás egy restaurált példánya
Az expedíció résztvevőinek arcképe a kötet elején
(az angyalka az előző tulajdonos “érdeme”, nem része az eredeti műnek)

Gustav Ritter von Kreitner azaz Kreitner Gusztáv osztrák katonatiszt, geográfus, diplomata 1847. augusztus 2.-án született Odrauban. Iskoláit a helyi gimnáziumban kezdte, majd 1866-ban belépett önkéntesként a hadseregbe. Az önkéntes szolgálat olyan nagy hatással volt rá, hogy beiratkozott katonai iskolába és megkezdte tanulmányait. 1872-ben sikeresen befejezte a katonai iskolát és letette a tiszti vizsgát, majd hadnagyként a monarchia katonai földrajzi intézeténél szolgált 5 évet, mint térképész. 1877-ben a gróf Széchenyi Béla által szervezet és vezetett expedíció térképésze lesz egészen az utazás 1880-as végéig. Az expedíció eredményei térképészeti szempontból óriási volt, így hazatérésekor komoly elismerésben részesül tudományos körökben és I. Ferenc József császár részéről is.

Gustav Ritter von Kreitner
Az 1881-es német nyelvű első kiadás borítója
A német nyelvű első kiadás azonos a később megjelenő magyar kiadással

A császár az Osztrák Császári Vaskorona-rend 3. osztálya kitüntetés adományozza neki sikeres térképészeti és felfedező munkájának elismeréséül. A kitüntetéssel együtt járt a nemesi cím is, így ekkortól lesz a neve Gustav Ritter von Kreitner. 1886-ban tagja lett a Leopoldinának azaz a Német Tudományos Akadémiának. Kreitner alapos ismeretekkel rendelkezett Kelet-Ázsiáról és nyelvi gyakorlata is volt a térségben, így kihasználva ezeket a képességeit, 1884-ben kinevezték Yokohamába konzulnak. Nyolc évig sikeresen látja el feladatát, amely során komoly kereskedelmi kapcsolatot épít ki a Távol-Kelet és a monarchia között. 1892-ben megkapja főkonzuli kinevezését, de egy évvel később 1893. november 20-án, mindössze 46 évesen váratlanul elhunyt. Yokohamában katonai tiszteletadás mellett, számos európai és ázsiai méltóság jelenlétében temették el Gustav Ritter von Kreitnert.

Részlet a könyvből:

„Bengalia éghajlata reám is megtette gonosz hatását, mert alig értem a vendéglőbe és aludtam vagy két óráig, midőn rettenetes gyomorgörcsökre ébredtem fel, és azt tapasztaltam, hogy a dysenteria, melytől annyira féltem, csakugyan előfogott. Csak másnap reggel, miután előbb egy erős adag chlorodint bevettem, éreztem némi könnyebbülést. Mr. Hammond, egyike itt szerzett barátaimnak, meglátogatott s egész napokat ült ágyam mellett. Ő volt az egyetlen, aki részvétteljes figyelmet tanúsított irántam.

Matapan-fok
Port Said
Mózes-forrás

Midőn Széchenyi gr. és Bálint Gábor, egész váratlanul visszaérkeztek Calcuttába (márczius 2.) már tökéletesen meggyógyultam. Széchenyi grófnak szerencséje volt a vadász-kirándulásban, mert csakugyan lőtt egy tigrist.

A Sinai hegy
A dzsiddah-i bazár bejárata
Dzsiddah

Ázsiában tilos ugyan a vadászat vad állapotban élő elefántokra , de a kormányzó kivételesen mégis engedélyt adott a grófnak arra. Mysore lankás vidékén gyakran fordulnak elő vad elefántok, a tigris azonban annál inkább a ritkaságok közé tartozik. Széchenyi gr., aki hetekig kóborolt a dzsungelekben, nyomokat és az óriási állatok fekvéseit találta ugyan többször, de magukkal az állatokkal nem találkozott. Egy napon, a mysorei fiatal rajah által mellé rendelt vadászok jelentették neki, hogy egy gyönyörű tigris nyomára bukkantak. E tigris már több ökröt rabolt el a vidékről. Gr. Széchenyi rögtön útnak indult a tigris fölkeresésére. A vadászok a dzsungel közepén egy tisztásra vezették, s azt mondták neki, hogy várakozzék ott, ők majd megkerülik és felé hajtják a tigrist.

Bombay
Templom Nsssic-ban
Átkelés a folyamon tömlők segélyezésével

Rövid idő múlva, a tulsó oldal felől nagy zajt halott a gr. Lövések dördültek el, s a hajtók pokoli lármát csaptak a bambusznád között. A tigris azonban nem mutatkozott. A vadászok visszatértek, és Széchenyi gróf kérdést intézett hozzájuk, nem csalatkoztak-e abbeli nézetükben, hogy a dzsungelben tigris tanyázik. A legszentebb eskü mellett állították, hogy igazuk van, és ajánlották a grófnak, hogy igyekezzék lopva megközelitni azt a helyet, ahol a tigrisnek tanyáznia kell. Tekintve, hogy a tigrisvadászat még akkor sem teljesen veszélytelen állapot, ha több vadász, elefántok hátán vállalkozik is reá, Széchenyi grófnak ama vakmerő elhatározása, hogy gyalog keresi föl e bestiát, rendkívülinek nevezhető. Behatolt a sűrűségbe, és alig tiz-tizenkét lépésnyire a vadászoktól, már látott feküdni egy állatot, de ugy eltakarva, hogy az első pillanatra nem lehetett megítélni, tigris-e vagy más. Midőn a gróf még egy pár lépést tett felé, a tigris fölébredt szunyadozásából, s a a gr. látta, hogy két vészterhes csillogásu szem van reá irányozva.

Benares a Ganges felől
Observatorium
Templom Benaresben

Ez volt az elhatárzó pillanat! Széchenyi gróf gyakorlott vadász; arczához emelte a fegyvert és a lövés eldördült. A tigris, lapoczkán találva, abban az irányban, amelyet fekvésében elfoglalt, egy óriás ugrást tett előre, s eltűnt. A gróf visszatért a vadászokhoz, s ezek azt tanácsolták neki, hogy egy elefánt hátán keresse föl ismét a bestiát. A vadászok egyike az elefánt hátára ült a gróffal. Az elefánt hátán a matracz helyett egy kötélcsomag volt megerősítve, ugy, hogy a vadászok lábaikat belenyujtva a leesés ellen biztosítva voltak. Elővigyázatosan hatoltak be a sűrűségbe, de a megsebesített bestia egyszerre csak szemben állott az elefánttal és támadást intézett annak feje ellen. A gróf ugrásközben egy golyót röpített az állat szügyébe, amely kétségtelenül megölte volna, ha véletlenül nem robbanó golyó. így azonban csak egy bukfenczet vetett a tigris a levegőben, s csakhamar eltűnt ismét a sűrűségben. Az elefánt is meg lett rémülve és igyekezett menekülni, s a vezetőnek egy jó félórai rábeszélésre volt szüksége, míg annyira vihette, hogy engedelmeskedett.

Siligoriba
Falu Calcutta mellett
Hongkong

A tigris fájdalmas orditásával árulta el menhelyét, s könnyen volt feltaláltható. Egy harmadik lövés, melyet ezúttal oldalaba kapott, futásnak indította, de a negyedik golyó által találva, élet nélkül rogyott le. A vadászok felé kormányoztatták az elefántot, és kövekkel dobálták a tigrist. Látván, hogy nem mozdul, leszállottak és constatálták, hogy csakugyan élettelen. A tigris, egy teljesen kifejlett példány, orrától farka hegyeig 3.15 méter hosszu volt. A lövés díjat, melyet az indiai kormány minden elejtett tigrisért fizet, a vadászok kapták.

Népmulatságok Hongkongban
Nyakazás Chinában
A kaloda Chinában

6-án érkezett vissza Lóczy szerencsésen a hegyekből. Kirándulása igen kedvező körülmények között folyt le. Mr. Richee-nek, egy angol tisztnek társaságában utazott, akivel Kalimpungban találkozott, és 15.000 lábnyi magasságban mászta meg a hegyóriásokat. Richee úr kíséretében 60 kuli volt, akik a sátrakat és élelmi szereket hozták. A tibeti határszélen, hol ezúttal nem láttak őröket kiállítva, visszafordultak és aztán haza utaztak Calcuttába. 12-én a vicekirályhoz, Lord Lytton-Bulwerhez voltunk hivatalosak egy műkedvelői előadásra, melyen az egész udvar és Calcutta előkelőségei mind jelen voltak. 16-án én és Lóczy, Mr. Hammond társaságában még bekocsikáztuk a várost, elbucsuztunk a régi ösmerősöktől, s aztán egy rövid látogatás után a Parsik színházában, ama hajó födélzetére mentünk, amely Singapore-ba volt bennünket szállítandó. A födélzeten váltam el Mr. Hammondtól, azzal az ígérettel, hogy viszont látjuk egymást.

Chinai tudós
Zárda a dombokon
Hid Tsing-pu-shien mellett

Hajónk, az Aratoon Apcar a Polluce mintájára volt épitve, és hordképességre is egyenlő volt vele, azonban salonja és kabinjai jelentékenyen kisebbek voltak. Az asztalnál, a kapitány elnöklete alatt 16 személy étkezett: mi négyen, egy chinai és tizenegy angol. Egy fiatal, halványajku, és haranghoz hasonlitó orrú gentleman mellett egy piros pozsgás utazó commis ült. Az elnöklő kapitány folytonosan mosolygott, mint az oly férfiú, a ki a többi jelenlevőkkel szemben kétségtelen fölényének teljes tudatában van, és nagyon keveset beszélt; kitűnő módszer azok számára, akik kellemetlen pillanatok elől szívesen kitérnek. A kapitány jobbján egy sasorr ült; még nem volt öreg, de oly sovány, hogy még sűrű pofaszakálla sem volt képes a húsnak csaknem teljes hiányát elfödni. Borzas szemöldei alól olykor-olykor egy villám czikázott elő és e villám, nekünk barbar-oknak szólt, akik egy darab kenyeret ujjaink hegyével érintettünk. A chinai, egy rendkivűl gazdag ember sohasem keveredett bele a társalgásba: ő nejével és három gyermekével utazott. A chinai hölgy, a szerény, gyapotból készült nemzeti öltöny alatt, vidám, kedélyes szívet hordott keblében, keblén kivűl pedig három, roppant értékű gyémántot. Ha még egy ifju emberről megemlékszem, aki folytonosan torokfájásban szenvedett és ugyancsak igyekezett, hogy testének körfogatát kitágítsa, akkor a hajón levő társaságnak, az erősebb nemhez tartozó részét eléggé jellemeztem: ide kell számitnom a chinai hölgyeket is, mert ezek soha sem szenvednek migraine-ben, s a mia-poco, vagy hibásan Po-ho, ismeretlen dolog a chinai házi gyógyszertárakban. Két európai hölgy csak az esti órákban mutatkozott a födélzeten. Különben éjjelenként, hármas hangú gyermek hangverseny, és a fekete dajkának megnyugtató, csititó szavai árulták el csak jelenlétüket.

Chinai tüzérség
Hakone és a Fusiyama

 

Gyorsan közeledtünk az aequatorhoz, s már márczius 20-án elhaladtunk az Andaman-szigetek mellett. Minthogy a tengerészek mértföldei oly nagyságok, melyek hatvanszor találtatnak fel egy, egymásra következő két meridianus között fekvő szélességi fokban, tehát a tengeri mértföldek annál nagyobbak lesznek, minél inkább közeledünk az aequatorhoz. A tengerészek e mértföldeket csomóknak is nevezik.

Yorop, ajno falu
A Nyang-nyang-mjao zárda

Márczius 23-án Penang előtt horgonyzott hajónk, s én azonnal a szárazra siettem. Penang egy kis sziget, a malay félsziget nyugati partjaihoz közel s 1876 óta az angolok birtokát képezi. Két városa, Georgetown és Johntown, a nyugati parton feküsznek. A lakosság többsége bevándorlott chínaiakból áll és száma 62,000. A lakosok többségéhez képest, a czégtáblák s egyébb feliratok is leginkább chinai nyelvűek. A piaczon, reggelenként, a különféle kellemetlen illatú húsok között a legfelségesebb gyümölcsöket is árulják.”

Buddha-szobor Ta-fh-zh-ban
Egy szellemriasztó fal felszentelése Si-ngan-fuban

 

Gróf Széchenyi Bélának komoly feladat volt az expedícióra való felkészülés, amely közel három évig tartott. Az egyik legnagyobb kihívás az expedíció résztvevőinek a kiválasztása volt. Végül három szakembert választott Széchenyi. Kreitner Gusztáv lett a geográfus, Lóczy Lajos a természettudós, míg a nyelvész Vámbéry Ármin egyik legjobb tanítványa Bálint Gábor lett. A hosszú felkészülést követően 1877. december 4-én indultak el Triesztből s 1878. január 9-én érkeztek India legszebb kikötővárosába, Bombayba. Indiából aztán Japán, Kína, Tibet és Burma felderítése után 1880-ban térnek végül haza.

A déli kapu előtt Su-tschouban
Bamo az Irawadi mellett

Az expedíció természetesen nem egy folyamatos utazás volt, több esetben is szétvált az expedíciós csoport és mindenki külön területen végezte aktuális kutatását. Bálint Gábor idő előtt kiesett az expedíciós csapatból a „hivatalos” verzió alapján betegség miatt. Széchenyi és Lóczy éppen Jáva szigetére utaztak, amíg Bálint Sanghajba utazott. Mikor visszatért Széchenyi is Sanghajba, akkor fogadta a hír, hogy Bálint Gábornak egészsége érdekében le kellett mondania a további utazásról és az orvosok tanácsára az éghajlatot rögtön el kellett hagynia és haza kellett utaznia. Az expedíciónak ez komoly veszteséget jelentett és későbbiek során több nehézséget is okoztak a tudatlan és sokszor rosszindulatú tolmácsok. Bálint Gábor távozásáról azonban vannak olyan vélemények is, mely szerint Bálintot nagyon zavarta, hogy rendkívül lassan halad az expedíció, így végül ezért, saját döntéséből hagyta el a csapatot a tulajdonképpeni kutatások megkezdése előtt és visszatért Budapestre.

A Jubaridake
A hajó a Taifunban

Bálint kiesése egy komoly nehézség volt, de emellett számos kalanddal és kihívással kellett a három év alatt a teljes expedíciós személyzetnek megküzdenie. Lóczy Lajosé volt a vezető szerep a terepen folytatott munkában és valójában az Ő nevéhez fűződnek az expedíció legfontosabb tudományos eredményei is. Széchenyi Béla célja az expedíció megszervezésével alapvetően az volt, hogy addig ismeretlen területeket térképezzenek fel, földrajzi felméréseket végezzenek, tanulmányozzák az ázsiai növény és állatvilágot, valamint a kínai nyelveket. Az utazás eredményeként több mint 700 darabból álló kőzetmintát gyűjtöttek valamint több mint 800 állat és növénymintát, melyben több addig ismeretlen faj is megtalálható volt. A hazatérést követően Kreitner Gusztáv írta meg elsőként saját művét, melyben az expedíció történetét és eseményeit meséli el, majd jött a Lóczy Lajos által megírt monumentális tudományos mű, míg az egész expedíció teljes tudományos eredményéről Széchenyi számol be később egy három kötetes hatalmas munkában. A „Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utazásának tudományos eredményei” címmel megjelent munka elkészítésében és a beszerzett tudományos anyag feldolgozásában húsz hazai és külföldi szakember segédkezett.

Hajóvontatók a Paj-suj-kiang-on
gróf Széchenyi Béla kelet ázsiai utazásának átnézeti térképe

Amennyiben valaki azt kérné tőlem, állítsak fel egy ötös toplistát a véleményem szerint legkülönlegesebb útleírásokból, akkor bár gondolkodnom kéne, de egy biztos, a „gróf Széchenyi Béla keleti utazása” című Kreitner mű biztosan benne lenne. Pontosan olyan amilyennek egy ilyen műnek lennie kell, kalandos, alapos, részletes, olvasmányos és izgalmas. A maga 1028 oldalával emlékeim szerint az ELBIDA projektben eddig bemutatott művek közül a leghosszabb, bár méretét tekintve például a már tárgyalt Lóczy mű nagyobb. Csodálatos apró történetek is olvashatók benne, amelyek bemutatják, miként is zajlott az 1800-as évek végén egy ilyen hatalmas expedíció. A vadászok számára is egy vágyott kötet, hiszen több vadászkalandjáról is beszámol gróf Széchenyi Bélának, aki szenvedélyes vadász volt. Ritka, drága és nehezen fellelhető a kötet, de időről-időre azért aukciókon előfordul, ugyanakkor egy jó állapotú példánynak meg is kérik az árát. Ez esetben elektronikus formában nem letölthető, de a Hungaricana Könyvtár, Széchenyi Zsigmond vadászati gyűjteményében megtalálható és interneten elolvasható itt. Akinek az érdeklődését felkeltettem annak nagyon ajánlom, hogy legalább elektronikus felületen olvassa el vagy olvasson bele a műbe, mert mindenképpen nagy élményben lesz része az egyik legnagyobb magyar szervezésű ázsiai expedícióról szóló beszámoló olvasása során. gróf Széchenyi Bélától, Kreitner Gusztávtól és Lóczy Lajostól most egy jó időre elbúcsúzunk, de amint sikerül beszerezni gyűjteményembe a már említett három kötetes Széchenyi művet, akkor újra visszatérünk e fantasztikus ázsiai expedícióhoz és résztvevőihez az ELBIDA projektben.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Post comment