Az ELBIDA projekt második bemutatásra választott kötete, Mocsáry Béláné Fáy Mária: India és Ceylon című műve. Az első magyar útleírónő, első könyvét már a blog tervezése során is az elsőként bemutatandó könyvek listájára tettem, mert egy különleges nő tollából, egy tárgyilagos, objektív és klasszikus útleírásról van szó.
 |
| Mocsáry Béláné Fáy Mária |
Mocsáry Béláné született Fáy Mária 1845-ben született Pomázon. Az utazás része volt az életének már gyermekkorában is. Apja Fáy Ignác maga is szenvedélyes utazó volt, aki alkalmanként lányát is magával vitte. 1862-ben ment férjhez Mocsáry Bélához. Birtokukon Nógrád megyében éltek, ugyanakkor szabadidejükben sokat utaztak Európa szerte. Férje 1890-ben bekövetkezett halála után, birtokait bérbe adta és utazgatni kezdett. Először Magyarországon belül, majd húgával 1893-ban már egy Közel-keleti utazásra indult. Hazatérésüket követően 1893. november 30.-án aztán belevágott első önálló utazásába. Az úti cél gyermekkori vágya India a Himalájával és Ceylon szigete volt. Útjáról 1894. március 10.-én tért vissza. Keleti utazását követően Amerikába és Mexikóba is eljutott, valamint tervezett világkörüli utat is, de a Japán-Orosz háború keresztülhúzta tervét, így az nem valósult meg. Útjairól, úti élményeiről több helyen tartott előadásokat, jelentek meg cikkei korabeli folyóiratokban valamint könyvei 1899-ben, 1901-ben és 1902-ben. Útjairól írottakat a Magyar Földrajzi Társaság is elismerte, elnöki felkérésre többször tartott előadásokat is.
 |
| Maharajah elefántja az amberi útra |
India és Ceylon uti jegyzetek című művét 1899-ben Budapesten az Athenaeum R. Társulat könyvnyomdája adta ki. A könyvben 80 db a szerző által készített fotó található illusztrációként.
Saját példányomban Mocsáry Béláné Fáy Mária kézírásával ajándékozási bejegyzés is található az alábbi szöveggel: Nagyságos Pintér Sándor ügyvéd úrnak tisztelete jeléül a szerző, Bpest 11/4 1905.
Részlet a könyvből:
„ Sokan hibáztattak, hogy nem írtam le indiai utazásomat. Azt gondoltam, nem írom le, mert nálamnál már hivatottabb utazók úgy is írtak Indiáról.
 |
| Vízben imádkozás Gangesben |
De most engedek a rábeszélésnek, haza írt leveleim és emlékeim alapján, jótékony czélra leírom utamat, – nem tudományos szempontból, hiszen egyszerű falusi asszony létemre, úgysem azért keltem útra, hanem szórakozásul hölgytársnőim számára.
Ezért a magyar hölgyeknek ajánlom munkámat.
 |
| Darjeelingi népviselet |
Munkám után befolyt összes jövedelmet pedig az illetékes tényezőkkel már megállapított arány szerint – a Nagypénteki társaság, a Lorántfy-egylet, a Magyar gazdasszonyok árvaháza, a Művelt nők otthona, a losonci Menedékház-alap javára és az általam választott vagyontalan gyermekek neveltetésére ajánlom fel.
Midőn egy nagy utazás eszméjével foglalkozni kezdtem, eleinte nem volt határozott tervem, de később egy halavány vezércsillagot véltem megpillantani: utazzál a messze világba, Isten mindenütt veled van!
De hová menjek?! Nem vágytam én sehová sem Európában; a messze tengereken túl pedig hogyan utazzam? ki a hőséggel szemben oly érzékeny vagyok! De meg kellett lenni; s egy kedves húgommal 1893. január havában Keletre mentem Egyptomba (Nubiáig), Palestinába, s Görög- és Törökország felé vissza.
 |
| Ceyloni kocsik (jinrickshaw) a szálló előtt |
Éreztem, hogy az egész út jó hatással volt kedélyemre, bár földi dicsőségek elmultának oly sok emléke komoly hangulatokat keltettek bennem. – Legfőbb örömöm húgomban volt, kinek az utazással nagy boldogságot szereztem.
 |
| Kirándulás a carly-cavesi sziklatemplomhoz |
Vágyódni kezdtem szép vidék és növényzet után. Mindig szerettem a szép természetet. Gyermekkori vágy fogott el, Indiát a Himalájával és Ceylon szigetét láthatni.
 |
| Calcutta főutczája |
Angolul két és fél hó alatt annyit tanultam, hogy el mertem utazni még ugyanazon évben, hogy első keleti utamról visszatértem. A természetet és az utazást egész életemben szerettem ugyan, de nem az volt azért legfőbb óhajtásom. Kinek csak némileg is meleg családi tűzhelye van, gondozza azt hűségesen, mert hiába keresne megnyugvást – északtól az egyenlítőig – a szeretet, mely egyedül boldogítja a nőt, csak ott található fel. De ha mégis gondolna valaki ily nagy útra, munkámban leírt élményeim hasznos útbaigazításul használhatja fel. Hogy én az utazást megtettem, nem bántam meg. Sokat tapasztaltam – sok szépet, érdekeset láttam. Oly hatalmas benyomással, oly nagy hatással volt reám az út – hogy szinte válaszfalat képez multam s jelenem között. Azóta, ha régi, szomorú multamra gondolok – érzem, hogy utazásom alatt szerzett tapasztalataim, a sok fenséges szép látvány – átalakították egész lényemet. Megnyugodtam: minden úgy van jól, ahogy az Isten rendelte!”
 |
| Tibeti papok a koponyacsengetyükkel |
Mocsáry Béláné Fáy Mária ezt követően visszatért Nagyfalusi birtokára, ahol ismeretlen időpontban halt meg.